Egyszer régen, a férjemnek azt mondta egy huszonéves fruska, hogy ő nem igazán érti a túrázás iránti lelkesedést, de ez biztos azért van így, mert ez is olyan hobbi, amelyet idősebben értékel az ember. Mi ezt úgy fordítottuk le, hogy a túrázás élvezetéhez meg kell érni és igen, talán fel is kell nőni. A csevegés óta a fruskából nő lett és mellesleg nagy természetkedvelő, szóval még az is lehet, hogy helytálló - az első hallásra arcra mosolyt csaló - kijelentése. Mert igen, a sziklafalon és a via ferrata utakon sorra találkozunk extrém élvezetekre vágyó huszonévesekkel, akik kiszállva - jobb esetben saját és nem aputól lízingelt - verdájukból, azonnal a falra vágynak. Lehetőleg hosszas erdőben "kószálás" nélkül. És amúgy ezt is totál megértem. Más életkor, más vágyakkal, más inspiráló ötletekkel és tervekkel. Ilyenkor az kell, hogy egy utazás kiüssön, hogy a hirtelen jött adrenalin löket átjárja a testet és az agyban ne maradjon másnak hely, csak egy "hova tegyem a kezem-lábam" játéknak. Ha pedig felértünk a csúcsra, akkor jöhet a pipa és legközelebb egy még nehezebb pálya.

Aztán eljön az a korszak is, amikor tele lesz a fejünk és a gondolatokat már nem lehet mindig bezárni egy fiókba. Kell idő, tér a tisztánlátásra és ekkor lesz a túrából egy meditatív utazás, amelyhez már nem kell testi kihívásokkal tűzdelt rendkívüli terep.

A fenti értelmezés szerint még mi is csak felnövőben vagyunk, azaz igencsak szeretjük feszegetni a határainkat. Viszont minden évben többször eljön az a pont, hogy friss levegőre vágyunk és egy egész napos túra okozta lelki és mentális oldásra. Amúgy ehhez az életérzéshez van egy külön utazási listám, amelyen a legutolsó ilyen alkalommal a Salgó- és Somoskői vár térsége következett.

Karácsony után, szilveszter előtt voltunk, amikor amúgy is jó helyre tenni a dolgokat. Az utazás előtt ezen a vidéken még sosem jártunk, mert ha Szlovákia jutott eszünkbe, akkor kalandokra vágytunk és általában a Magas-Tátráig meg sem álltunk.

Salgótarján melletti hegyvidék is akkor vált igazán vonzóvá, amikor a kedvenc hazai, utazós műsorom bariton hangú narrátora elkalauzolt erre a területre. Lehetséges, hogy ha a várakat és az azokat körülölelő erdőséget először nem felülnézetből látom (Ozone TV - Magyarország madártávlatból), akkor sosem vágyom ide, de a képkockák mindent vittek, így menni akartam.

Magyarország és Szlovákia ezen a ponton való találkozása azonban nemcsak madártávlatból csodás. Különleges vidék ez, amelynek 625 m magasságú csúcsáról  - jó idő esetén - egy elképesztő körpanorámában el lehet látni Karancsra, a Cseres-hegységre, a Mátrára, Bükkre, Börzsönyre és a Cserhát hegyre. Szerencsénkre egy gyönyörű téli napot fogtunk ki és a Medves-fennsíkon valóban körbeöleltek a hegyek.

Na, de kezdjük a legelején.

Salgóbánya Budapesttől 88 km-re, másfél órányi autóútra található, így viszonylag korán útrakeltünk. Első állomásunk a Salgó vár tövében található Geocsodák Házába vezetett,  ahol a szellemi újjászüeletésünk jegyében egy jógagyakorlással kezdtük a napot.

A túrát megelőzően hatalmas hanggal kijelentettem, hogy "köszönjük, de mi a múzeumot biztosan nem nézzük meg, mert vár ránk az erdő", aztán csak azon kaptam magam, hogy elég aktív szereplője vagyok az interaktív kiállítói térnek.

Mielőtt elfelejteném, itt és most emelem kalapom a múzeum megalkotói és üzemeltetői előtt, akik hihetetlen profizmussal, kellő humorral és a modern életet követő megoldásokkal, a lehető legnagyszerűbb módon mutatják be a vidék történelmi- és geológiai életét! Nagy kár lett volna kihagyni az amúgy saját kilátóval is rendelkező múzeumot, szóval kérlek ha egyszer erre jársz, tegyél ide egy látogatást: https://www.facebook.com/geocsodakhaza/)

A Medves-fennsíkról elméletben mindent tudva vágtunk neki a vártúránknak és a Boszorkány-kövek felfedezésének. A terep nem nehéz, sőt kifejezetten könnyű, de ahogy írtam is, most nem a testi határfeszegetés volt a cél.

A jól látható túrajelzéseket követve felballagtunk a - messziről meredeknek tűnő - vulkáni kúpra épült vár romjaihoz. A friss, téli hidegben csak szemléltük a tájat és bejártuk az egykori háromszintes vár romjait, majd leereszkedtünk a közeli Boszorkánykövekhez. Hogy ezek a sziklák pontosan honnan kapták a nevüket, az mára homályba vész, de az biztos, hogy különleges alakzatuk miatt rendkívül megkapó látványt nyújtanak.(Részletesebb túraleírásért kattints ide: https://kirandulastippek.hu/palocfold/salgo-vara-boszorkany-ko)

Utunk ezután az Eresztvényi Látogatóközpontba (https://www.nogradgeopark.eu/hu/eresztvenyi-latogatokozpont) vezetett, amely szintén a város egy újabb, modern, család- és kutyabarát épülete, amolyan modern hütte szerűség. A felújított, kétszintes fa épületben meleg tea és házi rétes mellett, babzsákfotelekben pihenhetnek meg a megfáradt utazók.

Mi a lazulást a túra végére tartogattuk, de biztos, ami biztos, azért előre leadtunk egy rendelést, hogy a karácsonyi időszak után még véletlenül se kelljen egy napot sütemény nélkül kibírnunk. Tehát még enyhén korgó gyomorral, zsebünkben egy "mit csinálj ha medvével találkozol?" szórólappal láttunk neki a már szlovák oldalon található (!) Somoskői vár felfedezésének. (Állítólag ezen a vidéken már többször láttak medvét, így a helyiek jobbnak látták ilyen formán is tájékoztatni az erre túrázókat. Amúgy én egyszer Tusnádfürdőn találkoztam egy nagy barna macival és hát szerintem ember legyen a talpán, akinek ilyenkor nem az az első reakciója, hogy hátat fordítva elkezd rohanni. Na de ezt - ahogy a szórólap is mutatta - soha ne tedd! Csak akkor és ott, mindez jusson eszedbe.)

Szóval a medvéktől azért annyira nem tartva még naplemente előtt vágtunk neki a kb. másfél órás túrának. Lényegében szinte elágazás nélkül vezet egy út a várig és az alatta található bazaltorgonáig és kőtengerig. A napnyugta szép lassan itt ért utol minket, így  a várban bolyongva megkerestük a legszebb kilátóhelyet, ahol lencsevégre kaptuk az aranyló tájat.

Az a szabadság, ami nekünk most természetes, az nem volt mindig így. A helyszín külön érdekessége, hogy a Somoskői várat  évtizedekig csak a falu széléről lehetett csodálni, ma már szerencsére a határok átjárhatóságával, gond nélkül meglátogathatjuk a szépséges várromot és a hegy oldalában, szintén Szlovákiához tartozó geológiai érdekességet, a bazaltorgonákat és a kőtengert.