Nem tartom magam babonásnak, de úgy 10 évvel ezelőtt egy dolgot azért mégiscsak elhittem, miszerint: amit az év első napjában csinálsz, azt csinálod egész évben. Szóval azóta minden évet egy kirándulással indítok, és már alig várom a január elsejét, hogy egy remek felütéssel kezdjem az évet. Mivel sosem voltam egy nagy partiarc és még részeg sem igazán, így azt kell, hogy mondjam a szilveszter nem az én éjszakám. Viszont amióta tartom az újévi túrázás szokását, azóta ez az este is értelmet nyert. Tervezgetek, időjárás előrejelzést nézek, korán, frissen, mások előtt ébredek és az adott körülményeknek megfelelőn próbálom kimaxolni ezt a napot (is).

Idén nagy volt a dilemma, mert megígértem a férjecskémnek, hogy egy napsütötte téli napon felmegyünk újra a Csóványosra, így amikor a nap sugaraira ébredtem gondolkodóba estem. Rápillantottam a mellettem fekvő, (hála Istennek) egyre gyarapodó potyautasomra, felidéztem a kilátóig vezető, több órás, kíméletlen kaptatót és egy belső hang azt súgta: anyukám, ha nem akarsz okleveles serpa lenni, akkor ezt az utat ma kellene letolni. A hegy nem lesz kisebb, a gyerek viszont egyre nehezebb lesz, akit ugye jó esetben a hátamon, rosszabb verzióban a jobb kezemben cipelek, még mindig a Boci, boci tarkát énekelve. (Utóbbi amúgy 2 év távlatában igencsak idegtépő.) De aztán eszembe jutott a lista. A lista, amit egy ilyen zűrzavaros év után (életemben először) megírtam, és amelyben pontokban szedtem össze a 2021-re vonatkozó vágyaimat és fejlődésemhez szükséges elhatározásaimat. Az elsők között szerepelt:  "Amit kitaláltál, azt ne csak eltervezd, hanem valósítsd is meg!", így félretettem minden - a Börzsöny legmagasabb pontjának meghódítására vonatkozó - érvemet és visszatértem az eredeti ötletemhez.

Szilveszter éjszaka arra gondoltam, hogy életem egyik legkülönösebb és egyben legmeghatározóbb évét lezárva, másnap olyan helyszíneket veszek célba, amelyek felidézik a 2020-as év szépségét, bizonytalanságát, sok esetben már-már futurisztikus hangulatát. Az elmúlt évben gyakran gondoltam arra, hogy vajon a további életünk állandó állapota lesz-e a bizonytalanság, és mindig ennyit kell-e küzdenünk a mentális egyensúlyi állapotunk megőrzéséért, valamint arra, hogy a lakhelyünket adó Föld még mennyi, ember okozta kárt bír el? Az év első napjára tehát, számomra két szimbolikus helyszínt választottam: a Pákozdi-ingóköveket érintő túraútvonalat, valamint a gánti Bauxit Földtani park, marsbéli tájat idéző dombjait.

Bíztam abban, hogy a napsütés majd egész nap kíséri utunkat, ezért úgy döntöttem, hogy először a Velencei-tóra panorámát nyújtó sziklákhoz látogatunk el, majd a lemenő nap fényében kapjuk lencsevégre a vörös ezer árnyalatában úszó tájat. Utóbbi képekért ugyan vissza kell térnünk, mert délután már masszív felhőréteg borította az eget, viszont az, hogy sötétedés előtt az egész földtani parkban csak hárman voltunk, bőségesen kárpótolt a "borús hangulatért".

És itt újra csak azt tudom írni, amit szinte már minden bejegyzésemben megteszek, hogy te is mindennél jobban szereted a csendet és az üres túraútvonalakat, akkor járj el hasonlóan: először indulj el Pákozdra, majd a közel 2 órás túra után, sötétedés előtt pár órával vedd Gánt felé az irányt. (Egymástól a két község 32 km-re, kb. fél órás autóútra található.)

A két túra összesen (pihenők nélkül) kb. 3-4 óra, így idő szűkében fél nap alatt is bejárhatóak, de egy kis lazulást, hosszabb ebédszünetet beiktatva egy egész napos, kellemes programnak is remek. Az útvonalakban a szintemelkedés minimális, viszont a látnivaló annál több, így ezek remek családos kirándulóhelyek, ahol a totyogók, kisgyerekek is az út nagy részében szabadon, önfeledten rohangálhatnak a nagyszülők kíséretében.

A Pákozdi-ingóköveket tartják a Velencei-hegység legérdekesebb látnivalóinak, és való igaz, hogy ámulatba ejtőek a hihetetlen formációban elhelyezkedő grántisziklák, amelyek lépten-nyomon a gravitációval dacolnak. A könnyű, közel 7 km-es körtúra mindhárom neves sziklaformációt érinti, így a két órás, nem mellesleg csodaszép panorámát nyújtó kirándulás alatt szemügyre vehetjük a híres Kockát, a Pogány- és a Pandúr-követ is. 

Az útvonal egyetlen nehézsége talán a Pandúr-kőtől való leereszkedés, de ha figyelünk, lassan, óvatosan haladunk, akkor ez a kb. 50 m-es szakasz sem okozhat fennakadást. Az ösvény aljáról visszatekintve pedig csodaszép látványban lehet részünk: teljes egészében megcsodálhatjuk a harsogóan zöld mohával lepte, égbe nyúló kőszirtet.

Az igazi látványosságnak itt vége, hiszen nagy része ezután az erdőben vezet, majd a lakott területen keresztül érjük el az út szélén hagyott autónkat.

Tippek az ide látogatóknak:

• a könnyű terep ellenére a túrabakancs, eső után a kamásli elengedhetetlen, mert az útvonal eszméletlen saras (pontosabban az egész egy igazi dagonya, ami nemcsak kellemetlen, hanem még csúszik is)
• télen a napsütés ajándék, de ha esetleg az útvonalat melegebb évszakban tennéd meg, akkor a napvédelemről feltétlen gondoskodj, hiszen a terep több, mint a fele árnyék nélküli tisztáson vezet
• a terület tele van útelágazással, apró ösvénnyel, így megfelelő jelzések és táblák hiányában térkép vagy túraalkalmazás használata szinte elengedhetetlen
• az úton vízvételi lehetőség nincs, így legyen nálad elegendő étel-ital
• túra alatt láttam babakocsival küzdő párokat, na és ez az amit nem ajánlok (a hordozót pont az ilyen alkalmakra találták ki)
• ha a parkolóban azt tapasztalod, hogy konkrétan te vagy az ötvenedik autó, akkor se ess kétségbe: akkora a terület, hogy eloszlanak a túrázók
• az útvonal közelében a parkolás ingyenes
• bővebb információt pl. ezen a linken találsz: https://kirandulastippek.hu/vertes-gerecse-velencei-to/pakozdi-ingokovek

Ahogy a bevezetőben is írtam, utunk ezután - a már Vértes hegységben található - gánti Bauxit Földtani parkba vezetett, amely Európában is ritkaságnak számító látnivaló. Az egykori bauxitbánya külszíni fejtése igazi kuriózum, amolyan marsbéli helyszín, ahol szinte csak egy-egy magányos fa és tenyérnyi, zöldellő mohafolt emlékeztet arra, hogy még a Földön járunk. Az egész évben ingyenesen látogatható parkban, a végtelenbe nyúló vörös lankák, lila sziklák, elhagyatottnak tűnő falépcsők vezetik körbe a látogatókat.

Pár mondatban a helyszín múltjáról:

A gánti, külszíni bauxitbányát 1926-ban nyitották meg és az 1930-as évekre már a világ egyik legismertebb bányái között tartották számon. "A bánya csúcstermelése 1953-ban, 600 000 tonna volt. Egymás után nyitották meg a különböző külszíni fejtéseket, öt helyen is bányásztak bauxitot Gánt határában. Az 1980-as évekre a telepek kimerültek, 1987-ben pedig meg is szűnt a kitermelés." (Bővebb információ: https://kirandulastippek.hu/vertes-gerecse-velencei-to/gant-bauxitfoldtani-park )

Az emberi kéz alkotta sebek természetesen azóta sem gyógyultak be, a külszíni szén- és bauxitbányászat a környező területek állat- és növényvilágát is jelentősen károsította. Szerencsére azonban a bánya lezárásával a terület fellélegzett és a helyszínen új életek is megjelentek: eddig nem jellemző, sziklafalakon fészkelő, vagy éppen a forró köveket kedvelő fajok otthona lett a bánya területe.

A helyszínen amúgy megtalálható egy múzeum és egy 13 állomásos tanösvény is, amelyen a teljes terület kb. másfél órás sétával kényelmesen bejárható. Mi azonban nem ezen az útvonalon haladtunk, hanem gondolatainkba burkolózva, "szabadon", egymást néhol elhagyva jártuk be a területet. Egy vöröslő követ zsebre vágva ültünk vissza az autóba és már sötétben tekertük a kormányt Pest felé.

Tippek az ide látogatóknak:

• az egykori bánya területét nehéz eltéveszteni: egyrészt már messziről látszanak a vörös lankák, másrészt viszonylag nagy, kitáblázott parkoló várja az ide látogatókat
• túrabakancs használata a terepviszonyok miatt ajánlott
• a helyszín számos fotótémát tartogat, így érdemes erre időt szánva érkezni
• a vörös kövek fognak, így ha te is szeretsz sziklákon elmélázva ücsörögni, akkor ide ne a legjobb gatyádban gyere
• bővebb információt a helyszín hivatalos oldalán olvashatsz: http://www.gantfalu.hu/

További képek a Pákozdi-ingókövek természetvédelmi területről:

További képek a gánti Bauxit Földtani parkról: