A pádisi bejegyzésem három utazásunk summa élménye és tapasztalata. Az első Bihar-hegységbe tett látogatásom közel 9 éve volt, és bár akkor elhatároztam, hogy kétszer nem utazom ugyanarra a helyre, de olyan volt ez is, mint a minden szilveszterkor tett újévi fogadalom. Elillant és én újból és újból ott találtam magam, mert a vidék beszippantott, azt hiszem egy életre.

Budapesttől összesen 425 km-re található ez az igazi vadregényes, puritán, barlangokkal, kaptatókkal, vízesésekkel tarkított paradicsom, amely az erdélyi túrák egyik igazi gyöngyszeme.

Jártam már itt nyár közepén, ősz elején és 5 évvel ezelőtt, pont húsvétkor döntöttünk úgy, hogy a hegyekben töltjük ezt a pár napot. Tervünk az volt, hogy a tavaszi napsütésben újra bejárjuk a láncos kapaszkodókkal és barlangi átjárókkal tűzdelt Csodavárat és Szamos-bazárt, de hát ahogy mondani szokás: ember tervez, Isten végez. Így a nyári gumik helyett felraktuk a hóláncot, pulcsi helyett elraktuk a síkabátot és útnak indultunk, hogy felfedezzük a hó födte erdélyi rengeteget. (A tavaszi havazás amúgy duplán megérte: egyrészt sosem utaztam még motorosszánnal, másrészt így borítékolható volt, hogy nyáron is visszatérünk.)

Na, de most jöjjön egy kis helyismeret:
"Az Erdélyi-szigethegység Románia nyugati részének meghatározó hegytömbje, amelynek a közepén helyezkedik el a Pádisi karsztfennsík, a magyar-román határtól mindössze 100 km-re. A Pádisi karsztfennsík a Bihar hegység, Erdély és Románia egyik legkülönlegesebb karsztvidéke, mivel a karsztjelenségek valamennyi változata megtalálható itt." (www.padis.hu) A Bihar-hegységben található a Szigethegység legmagasabb pontja, a Nagy-Bihar (1849 m). 

És bár ez a vidék Debrecentől valóban csak 190 km-re található, az utazási időre érdemes (Budapesttől) egy napot rászánni, mert az oda vezető autóutat vagy 10 éve építik. Akkor is azt építették, amikor először jártam ott és, ahogy látom ez most sincs másképp. Jelenlegi útvonaltervező adatok alapján a 190 km, az 3 óra 20 perc, amire én (optimista hangulatban) min. 4 órát számolnék. A kétsávos út - elég hosszan - helyi falvakon át vezet, és a két sávból egy - ugye az építkezés miatt - mindig le van zárva, így lényegében folyamatosan lámpák segítik az előrehaladást. Szóval olyan mintha csúcsidőben a Hungária körúton akarnál 30 perc alatt az Árpád hídtól a Lurdy házhoz érni. Lehetetlen. Viszont minden rosszban van valami jó: a folytonos útépítés a turisták egy részét legalább elrettenti. Emlékszem, 9 éve még egy terepjáró szerűséget béreltünk és azzal indultunk útnak, mert tényleg olyan útviszonyok voltak, hogy mással esélyünk sem lett volna. Ellenben a Glavoj-réten (csúcs időben) rajtunk kívül csak pár autó állt. Négy évvel ezelőtt (ugyanerre a helyre) már betonút vezetett és a parkoló ugyanebben az időszakban már tömve volt. Nem tudom, hogy először volt-e szerencsénk, de a különbség szemmel látható és érezhető volt. Ebből adódóan én a soha véget nem erő építkezésnek szurkolok, mert a hely varázsát pont az érintetlensége adja. Az, hogy ha elindulsz megkeresni a Nagy-Phateon vízesést (https://youtu.be/AI58u-9yU3A) akkor nem valószínű, hogy a túra ideje alatt túl sok emberrel futsz össze, hogy teljesen egyedül, csöndben kiülhetsz egy rétre és naphosszat magányosan nézheted a szabadon bóklászó lovakat. Manapság nagyon kevés ilyen hely van, így ezt az állapotot meg kell becsülni és ki kell élvezni, amíg csak lehet.

Természetesen azért itt is vannak közkedvelt útvonalak, amelyek az ide látogatók elsődleges célpontjai. Ilyen a Csodavár és a Szamos-bazár. 

Csodavár túra: 
Ahogy leereszkedünk a barlanghoz vezető (turistajelzésekkel jelölt) úton egyszer csak a fák mögül előbukkan a barlang 73 m magas és 30 m széles bejárata. A látványnál már csak a barlang szájához vezető út az elképesztőbb, ahol kicsit megkopott létrák, sodronyok és láncos kapaszkodók segítik a haladást.
A barlang első szakasza nagyon könnyen járható, szinte minden felszerelés nélkül. Ez a folyosó körülbelül 8 méter széles és 20 méter magas. Jobb oldalról, egy hatalmas ablakon keresztül a napfény is lejut a barlang aljáig. Ez a szakasz a második dolináig tart. A turistaút itt a felszínre kanyarodik, amely az erdőben folytatódik tovább. 

(Az egyik túránk alkalmával mi fejlámpával végigmentünk a barlangon, ami elképesztő élmény volt, így bevállalósabbaknak ez akár egy kötelező program is lehet. Viszont ehhez az extrém élményhez túravezető segítsége, helyismerete és tapasztalata mindenképpen szükséges!)
Bővebb infó a Csodavár túráról:  https://turaotletek.hu/erdely-kincse-a-padison-a-csodavar/

A másik méltán közkedvelt túraútvonal a Szamos-bazár, amelynek sokat sejtető neve az útvonal hihetetlen sokszínűségére utal. A 10 km-es, átlagosan 8 óra alatt teljesíthető terep az Aragyásza barlang felfedezésével indul.

Vizes sziklákból, sodronyokból, fém kapaszkodókból itt sincs hiány, így a tériszonnyal küzdő olvasóimnak azt javaslom, hogy a határfeszegetés helyett lehet jobb, hogy ha a térségben egy másik programot keresnek.
Legutóbbi utazásunk során mi ezt a túrát kicsit felturbóztuk azzal, hogy a barlangból kiérve a köveken ugrálva a folyómederben haladtunk tovább és hát mondanom sem kell, hogy a vadregényes és érintetlen táj látványa leírhatatlan.
Túra bővebb ismertetése pl. ezen a linken érhető el: https://turaotletek.hu/turistaut-egy-barlangon-szamos-bazar/

A hely varázsáról oldalakat tudnék még írni, de ehelyett inkább megosztom azokat a tapasztalataimat, amelyekkel jó szívvel engednék útra minden ide vágyót: 

• ha olyan autóval indulnál el, amelynek lapos az alja, inkább bérelj erre a pár napra egy másikat, mert a pádisi vidék kátyúi és útviszonyai okozhatnak némi meglepetést. Pótkerék legyen a csomagtartódban!
• ha itthon ragyog a nap és már bőven tavasz van, ott még valószínű, hogy zordabb az idő, így utazás előtt mindenképp tájékozódj az aktuális viszonyokról! (Az alábbi fotó áprilisban készült, amikor itthon már stabilan 25 fok volt.)

• minden túrán legyen nálad: bakancs, váltózokni, fejlámpa (barlangi átjárók miatt), bakancsra csatolható csúszásgátló (vizes sziklák miatt), biciklis kesztyű (sodronyok miatt), fásli (esetleges ficamok és sérülések miatt), valamint alap gyógyszeres- és elsősegély csomag. Az egyik túránkon végignéztük, ahogy egy óvatlan mozdulatnál valaki nyílt felkarcsont törést kapott és orvost vagy kórházat találni a közelben lehetetlen, szóval jobb ha nálad van minden olyan eszköz, amelyre egy nem kívánt baleset esetén szükséged lehet. 
• nem tudom, hogy az elmúlt 4 évben változott-e a helyzet, de itt a térerőt (szerencsére) felejtsd el
• ha egy picit is tériszonyod van, akkor válassz láncos kapaszkodóktól mentes túraútvonalat, mert ami Ausztriában egy laza C-s ferrata, az itt "csak" kapaszkodókkal tarkított útvonal:

• ha sátrazni szeretnél, akkor azt csak a Glavoj-réten teheted! Ezt a figyelmeztetést mindenképp tartsd be, mert a szabad sátrazást büntetik. 
• készülj fel arra, hogy sehol nincs nyilvános WC (kivéve a szálláshelyeken), így jobb híján marad a bokor, amivel csak az a probléma, hogy a Glavoj-réten augusztus végére bokáig áll a fekália. 
• ha arra jársz a Nagy-Patheon vízesést mindenképp keresd fel, mert bár az oda vezető túra kicsit embert próbáló, de a látvány majd mindent kárpótol:

És ha az erdőben barangolva, fura hangokat hallva elkezdenél félni, akkor soha, de soha ne tedd fel a helyieknek azt a kérdést, hogy "itt vannak medvék"? Mert nevetést elfojtva a válasz csak annyi lesz: "nem, nem medvék itt nincsenek, csak farkasok!"