Az utazás apropója egy esküvői meghívás volt, Borospatakára. A helyszín szinte az Üveghegyeken túl van (amennyi szerpentinen vezettem, nem csak szinte), így jó ötletnek tűnt kibővíteni pár nappal az utazást, ha már maga az út nagyjából 10 órát tart. Érdemes minimum 4-5 napban gondolkozni a távolság miatt, hiszen 1-2 nap csak az utazás.

Erdély mindig érdekelt, illetve családi gyökerek is oda kötnek, nagyszüleim közül három is onnan származott. Habár már egyszer gyerekkoromban jártunk táborban arra, de sokra nem emlékeztem belőle.

Budapestről Mátészalkáig pályán lehet haladni, aztán a határig pár falu, majd Romániában már csak országút van. Kolozsvár előtt indul az A3-as autópálya, de mindössze 60 km hosszú, habár építkezés nyoma látszik mindenhol, lassan épül. Mindenkitől azt hallottam, milyen rossz a közlekedés, én viszont meglepődtem, hogy sok helyen jobbak az utak, mint itthon. Bár meg kell hagyni a helyiek fura hobbija, hogy kanyarban, záróvonalon előznek 110-el, annak ellenére, hogy több helyen is mértek a rendőrök, erre érdemes figyelni.

Elsőnek – mivel útba esett - Erdődöt néztük meg, a helyi várromot. Petőfi Sándor itt kötött házasságot Szendrey Júliával.

Innen az út Szovátára vezetett, mely  Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros. Legnagyobb tava a sós vizű Medve-tó, mellette több kisebb tóval, gyönyörű szállodákkal, épületekkel. A sós víz gyógyászatilag a pikkelysömörre, bőrbetegségekre javalt, mivel meleg, a köszvényes, reumás betegekre is jó hatással van.

Majd Parajd következett, szintén a sóvidék része. Itt a fürdő mellett a fő nevezetesség a sóbánya, ahova busszal lehet lejutni. Asztma és egyéb légzőszervi betegségekre használják. Gyakran fél napokat lent töltenek a betegek. Van lent kávézó, pingpong asztal, kalandpálya, stb.

A bánya mérete elképesztő elsőre, mint egy földalatti város:

Van itt is sós strand, vize hasonló a Holt-tengerhez, folyton feldobja az embert, lemerülni lehetetlen benne.

Itt található az Áprily Lajos emlékház is.

Az út tovább Székelyudvarhely fele vezetett, ahonnan jól megközelíthető a Madarasi Hargita csúcsa. A nagyjából 30 km kitérő megéri, egyik legmagasabb csúcs a környéken, 1801 m magas, a környéket szépen belátni. A tetejét az utóbbi 10-15 évben kopjafákkal, keresztekkel szinte beültették, főleg magyarok. Ivó település felől út visz a menedékházig, ahonnan csak kb. 2 km a csúcs. Az út eleje kavicsos, utána viszont aszfaltozott, karbantartott a parkolóig.

Érdemes betérni Zeteváralján az Árpádháza csárdába: finom ételek, hatalmas adagok, kedves kiszolgálás. Mellesleg a belső tér is szép, hatalmas kemencével.

Innen az út már egyenes Borospatakára vezetett, a gyimesi hegyek közé, a csángók földjére, a Skanzen Fogadóba, ahol az esküvő volt. Az út a csíki medencén át megy.

Amikor a hegyeken átértünk, első látásra is gyönyörű volt és megtetszett a vidék: egy hatalmas puszta, ahol a székely falvak egymást érik, körben hegyek övezik, védik, mint egy kagylót.

Mindig szerettem a hegyeket. Ausztria, Szlovákia, Szlovénia is szép, azonban ott a hegyek hatalmasak, zordak, sziklásak. Itthon kedves, szelíd dombok inkább. Erdélyben ezek keveréke, gyönyörű, magas hegyek, viszont még emberközeliek.

A falvakon, mezőkön, majd újabb hegyeken átvágva érkeztünk meg a fogadóba. A gyimesek közti kis völgyben bújik meg, szinte már giccses: bárányok bégetnek, zöld fű, tiszta levegő, kedves kis parasztházak, kényelmes és meleg dunyhával, házi sütésű kenyér, patak csobog a kert végében…

Az esküvő után már ha itt jártunk, megnéztük az ezeréves határt, innen csak kb. 20 km, közben egy csángó lovas felvonulást is láttunk. Ez Erdély és Moldova határa, régen itt volt a magyar határ.

Gyimesbükkön a Rákóczi-vár romjai alatt, néhány méterre a hajdani román-magyar határtól áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. Az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként. Az állomás épületében kis kiállítás található, a várból pedig Pazar kilátás nyílik a vidékre.

Útban vissza Szépvízen volt a szállás, előtte a helyiek ajánlására még felmentünk a Szellő-tetőre. Ehhez a szépvízi tározónál kell egy kiváló minőségű, új úton menni végig az aszfaltozás végéig, majd onnan pár száz métert még a Kostelek tábláig kavicsos úton, tisztáson lehet parkolni. A csúcsig végig felvezet út, azonban terepjáró hiányában nem érdemes próbálkozni vele. Ez a környék legmagasabb pontja (1492 m), nagyon szép a kilátás és mindössze 3-4 km sétát jelent csak.

Szépvíz neve onnan származik, hogy Szent László a kunokat legyőzve lovával egy szikláról a patakba ugratott, és azt mondta: Igyál lovam, mert ez szép víz. Régen Szépmezőnek is nevezték.

A falu felett északra magasodó Pogány-havas előfokán gótikus kápolnarom van. A monda szerint Szent László építtette a kunok legyőzésének emlékére, a közelében levő sziklán pedig két lólábhoz hasonló bemélyedést Szent László lovának patkóhelyeként emlegetnek.

Ha már a közelben voltunk, átmentünk Csíksomlyóra is, megnézni a búcsújáró helyet.

A kálvária hegy lábától kaptatóval lehet feljutni a hegytetőn álló kápolnáig, ahonnan pazar a kilátás Csíkszeredára, a csiki medencére.

Sajnos a szépvízi szállás után már csak a hazaút maradt, viszont az úton szinte szembe jött egy templom: a csíkdelnei Szent-János templom. Szerencsére pont ott tartózkodott egy úriember, aki rögtönzött idegenvezetést tartott. Az 1300-as években épült, különlegessége a – sajnos csak részben fennmaradt – freskókon kívül a fakazettás mennyezet (ez inkább református templomokra jellemző), illetve a szárnyas oltár.

Rettentő sok látnivaló, túraútvonal van a környéken, akár csak a csíki medencében is.

Bobpálya (Gyimesfelsőlok), via ferrata/síelés/túra (Hargita), gyönyörű házak, székelykapuk, templomok, stb.

Hasznos tudnivalók:

• kevés az autópálya, ezért a haladás nehézkes
• helyiek vezetési stílusát szokni kell, sebességgel vigyázni, mert mérnek!
• sok helyen lehet fizetni forinttal, euróval, de alap a lei
• a medve nem játék! (juhászkutya sem): inkább csak nappal, csoportosan kiránduljunk
• az árak nagyjából hasonlóak, mint itthon
• habár sokan beszélnek magyarul (főleg székelyföldön), félreértés lehet: a feles tényleg az, a tészta édesség, stb. �