Ahogy arról korábban már beszámoltam (https://utazojogik.blog.hu/2020/03/05/2112_km_25_ora_375_slager_egy_fura_bogyo_es_a_szabadon_hagyott_papirzacsko) közepes stresszfaktorral, 2 napos (non-stop) kocsikázás után végre megérkeztünk Roldalba, ahol utazásunk első 3 napját töltöttük. Bár a szállást már dél körül el tudtuk foglalni, azt hiszem mondanom sem kell, hogy arra a napra más programot nem igazán terveztük. Szerintem összesen 4 vágyunk volt: lefürödni, asztalnál (meleget) enni, WC-re menni és aludni, lehetőleg másnap reggelig. Az első három pontot viszonylag hamar kipipáltuk, és amikor elérkeztünk a negyedikhez, akkor azt vettük észre, hogy az nem megy. Egyszerűen nem tudunk elaludni, mert tele vagyunk vágyakkal, tervekkel és a sok egy helyben ülésből származó felhalmozott energiával, így elhatároztuk, hogy másnap nekivágunk annak a 10 órás túrának, amely az egész utazásunkat inspirálta. 

Túlfűtött lelkesedésemben az utazásunk előtt még kézálló magánórákra is eljártam, hogy az 1100 m-es, tengerszint feletti magasságban, "a sziklaszirten" megcsináljam életem fotóját, ami persze végül nem készült el. Vannak ugye a neten azok a zseniális fotó válogatások, miszerint te elképzeled magad valahogy, közben pedig kicsit (nagyon kicsit) egészen másképp nézel ki. Szóval még időben felmérve a képességeimet, egy másik "csúcs-ászanával" a zsebemben, 4 liter vízzel, egy napi hideg élelemmel, 2 váltás ruhával nekivágtunk a nagy túránknak. 

A fenti kép amúgy két szempontból is igen érdekes: 

1. a norvégok szerencsére a túraútvonalak kijelölését nem bízzák a véletlenre, így teljes biztonsággal elindulhatsz bárhova, amit még otthon kinéztél, mert egyszerűen tényleg képtelenség eltévedni (és ez a Trolltunga túrán sincs másképp)
2. és igen ez a norvég nyár (július közepe!), szóval tényleg szükséged lesz a két váltás ruhára (köztük egy meleg sálra és sapkára)

Na, de ha most épp a Google keresőbe írod be, hogy "Trolltunga", mert igazából fogalmad sincs, hogy milyen nyelvről és szakadékról beszélek, akkor ne tedd, mert íme, ez az a sziklacsúcs:

Persze, ha most jól megnézem az első fotót, akkor a felvázolt két tanácshoz még írhatnék egy harmadikat is: ha a túraútvonalon ilyen felhők jönnek szembe, akkor sajnos van arra némi esélyed, hogy ha fél tüdődet kiköpve felérsz a hegyre, akkor a fotóalbumba illő panoráma helyett, majd ez a látvány fogad: 

Hát ez velünk sem volt másképp, így az első norvég túra napunk remekbe szabott felvétele ez lett. A "csúcs-csokinkat" kibontva szemerkélő esőben leültünk egy kőre és csak néztünk ki a fejünkből, már ameddig elláttunk.

Voltak azért nálunk pozitívabb jelentkezők is, akik kimászva trollnak a nyelvére megpróbálták az egészből kihozni a maximumot és még - joggal - örültek is annak, hogy nem kell egy fotóért (adott esetben egy órát sorban állni!). A probléma csak az, hogy életed fotóját kizárólag egy másik ember tudja elkészíteni, amelyet a kilógó nyelvvel szemben található "kocka" alakú szikláról a legszerencsésebb ellőni, így mondanom sem kell, hogy a két szikla közötti távolság miatt a köd ez esetben sem lesz a barátod. 

Szóval - elég maximalista ember lévén - elhatároztam, hogy mivel sátrat nem hoztunk magunkkal, így a tuti csúcsfotóért másnap is vissza kell jönnünk.  

Na, de mit kell tudni a túráról és, hogyan érdemes nekivágni? 

A Trollttunga magyar jelentése a troll nyelve, amely név a viking mitológia rejtélyes alakjaira utal. Ez a különleges sziklaképződmény Odda városához közel, a Ringedalsvatnet-tó fölött található és azt hiszem, hogy az ide utazó turisták elsődleges célpontja. Szerencsére ezt a - tengerszinttől mérve 1100 m magasságban található - sziklanyelvet viszonylag hosszú és esetenként kitett turistaúton (csak gyalogosan!) lehet megközelíteni, így ha parkolóban alig kaptál helyet, akkor sem kell aggódnod, mert a tömeg az első pár száz méter kaptatója után eloszlik és viszonylag teljes nyugalomban tudod élvezni a norvég természeti csodákat. 

(A csúcsra elvileg a gyalogút mellett egy pazarnak ígérkező via ferrata út is vezet. Mi a második hódításunkat azon akartuk megtenni, de akkor kőomlás miatt zárva volt, így erről többet írni nem tudok. Bővebb infót erről biztosan találsz a különböző norvég internetes oldalakon.) 

A túra útvonala kétszer 11 km (oda-vissza), 900 méteres szintkülönbséggel, ami azt jelenti, hogy időben (egyéni fittségtől függően) azért 8-11 óra. 

Mi a szállásunkról (Roldal) kb. 06.30-kor indultunk el a 134-es, majd a 13-as úton Odda felé. A Latefossen vízesésnél kipattantunk a kisbuszból és azért lőttünk pár fotót.

Nagy kár lett volna kihagyni, hiszen ez látványos, 165 m magas vízesés konkrétan az autóút alatt zubog át és nem mellesleg a térség egyik legfőbb látványossága. Én minden erre utazót arra biztatnék, hogy még a Trolltunga túra előtt álljon itt meg pár percre, és először csukott szemmel kicsit hallgassa a lezúduló víztömeg morajló hangját, majd készítsen pár fotót, mert ez is örök emlék lesz. 

(Vízesés GPS koordinátája: Norvégia Hordaland; GPS: 59.947717 , 6.585174)

Na, de térjünk vissza a túránkhoz. Ha eléred Odda városát, onnan már nagyon könnyedén megtalálod azt a parkolót, ahol autódat biztonságba hagyva hódításnak indulhatsz.

Mindenről bővebb infót ezen az oldalon találsz: https://trolltunga.com/. 

Az élményeinkről (pláne, hogy a túrát egymás után kétszer is megcsináltuk és mindkét napot teljesen másképp éltük meg) egy regényt tudnék írni, de ehelyett a praktikusságot szem előtt tartva inkább pontokba szedem a legfőbb tanácsaimat: 

• a túrára indulj el tényleg jó korán, mert egyrészt szuper érzés, ha kapsz parkolóhelyet, másrészt pedig az időjárás rendkívül változékony, így (sátor, fejlámpa és egyéb eszközök hiányában) nem érdemes "kicentizni" a kirándulásra szánt időt
• mivel sem az úton, sem a csúcson (szerencsére!) nincsen vendéglátóhely, így legyen nálad bőségesen folyadék (min. 4 liter víz) és elegendő élelem, energiaszeletekkel. Bár a helyiek azt mondják, hogy a túra közben található vízesések annyira tiszták, hogy a vizük teljes nyugalommal fogyasztható, én a biztosra mentem és nem kockáztattam, mert itt jön a következő pont: 
• érdemes a túra előtt elmenni WC-re! Ez az 1 alkalom biztosan nem lesz elegendő a teljes napra, de mindenképpen használd ki azt a lehetőséget, mert ezen a vidéken nagyon nincsenek fák, se bokrok és mivel elég népszerű útvonal, így viszonylag elég kevés olyan szikla adódik, amely több percre eltakar
• az út egy viszonylag hosszabb kaptatóval indul, amely eső esetén (szerintem amúgy itt minden nap esik) eléggé csúszik, szóval ide tényleg jó bakancs kell és kamásli, ha nem akarod popsin, nyakig sarasan megtenni az utat. Jó hír viszont az, hogy előre kihelyezett kötelek és láncok segítik az előre jutást, de ha van egy jó bakancsod,ezekre nem is lesz szükséged.
• én az egész túra alatt úgy éreztem magam, mintha autó nélkül belöktek volna egy autómosóba, azaz egymás után jött a szakadó eső, az erős szél, a ragyogó napsütés (mindez folyamatos váltásban), így ha nincs nálad esőruha és megfelelő túraöltözet, akkor könnyedén lehet, hogy pokolba kívánod majd ezt az utazást

• ha úgy érzed, hogy szuper kondiban vagy, akkor se told le 6 óra alatt a túrát, hanem inkább hagyj időt arra, hogy elmerülhess a táj szépségeiben és felfedezd a túra rejtett kincseit
• lelkiekben készülj fel arra, hogy ha az úton el is oszlik a tömeg, akkor a csúcson sokan lesznek és tényleg van, hogy akár 40 percet is sorba kell állnod ahhoz, hogy elkészítsd azt a bizonyos fotót, amely úgy néz ki, mintha totál egyedül állnál a nagy semmiben. Így a szuper fotó elkészítéséhez előre beszéljétek meg, hogy ki fog fotózni, és igen, ha csak ketten mentek, akkor azt a sort sajnos majd kétszer kell kiállni. És ez lehet viccesen hangzik, de tényleg találd ki előre, hogy mit szeretnél majd csinálni a sziklán, mert nincs annál lelombozóbb, amikor mögötted 40 turista caccog, hogy gyerünk már, csinálj amit akarsz, aztán mielőbb lépj le onnan, hadd jöjjön a következő 
• ha elkészítetted a fotódat, akkor érdemes kicsit még feljebb menni és az összegyűlt embertömegtől távol leülni és (akár órákig) elidőzni a jelenben

• ha elég bevállalós vagy és van erre alkalmas felszerelésed, akkor vigyél magaddal egy sátrat és töltsd fent az éjszakát. Sajnos én az utazásunk előtt nem tudtam, hogy Norvégiában kb. bárhol sátrat lehet verni (természetesen betartva az alapvető szabályokat) és nagyon megbántam, hogy ezt a lehetőséget akkor ott, nem használtuk ki. Jó időt kifogva hihetetlen érzés lehet a sziklacsúcson végignézni a napfelkeltét. 
• az utazáson a túranapokat próbáld szabadon szervezni és a lehetőség szerint a legjobb időben indulj útnak 

És ha a túra közben esetleg megjelennek a felhők és elkezd esni, ne csüggedj, mert sose feledd: eső után szivárvány, vihar után pedig a teljes csend és nyugalom várható.