Természeti kincsek tekintetében Nógrád megye egy csoda. Értékét pedig még jobban növeli, hogy viszonylag kevesen választják úticélnak, így tökéletesen alkalmas egy hosszú hétvégés elvonulásra. A térerő a hegyek között meglehetősen akadozik, vagyis leginkább nincs, így valóban a legjobb választás azokra a napokra, amikor szívesen eltűnnél a világ elől.

Korábban már írtam a Salgó- és Somoskői vár környékéről és annak csodaszép túraútvonalairól, de ahogy említettem, a térség egy csoda és ez a csoda leginkább a lépten-nyomon fellelhető, hihetetlen különleges geológiai képződményeiben rejlik. A családosok kedvenc kirándulóhelye lehetne, hiszen szemet kápráztató nevezetességei már az egészen kicsiket is lenyűgözik. A túrák külön-külön nem túl hosszúak és nem is túl megerőltetőek, ellenben mesekönyvbe illőek, így bizton állíthatom, hogy aki itt nem szeret bele a szabadtéri programok szépségeibe, az ne is próbálkozzon többet ezzel az időtöltéssel.

A térség javára írható még az is, hogy eddig bárhova mentünk, lenyűgöző infrastruktúrával szembesültünk. A túraútvonalakon és geológiai tanösvényeken modern, informatív táblák segítik a tájékozódást, a múzeumokban pedig interaktív kiállítói terek teszik izgalmassá és kalandossá a vidék megismerését. Akárhányszor erre járok, mindig arra gondolok, hogy talán pont az ilyen utakkal lehetne mindenkivel megszerettetni a természetjárást, és a vidéki kalandozásokat a városi nyüzsgés helyett.

Mivel másfél éves kislányunk elérkezett abba a korba, hogy legszívesebben a saját lábain közlekedik, azaz már nem tudom csak úgy órákra (pláne 30 fokban) a hátamra venni és hordozóba tenni, így adta magát a bakancslistánk következő családos (és persze nemcsak családos) úticélja: a palóc Grand Canyon.

Igazából már évek óta a listámon szerepel ez a lenyűgöző, egykor hatalmas folyó vájta terület, de mivel maga a "kanyon rész" igencsak rövid (összesen max. 500 m), így csak ezért, eddig nem autóztunk oda-vissza több, mint 3 órát. De ahogy minden változik, úgy gyermekünk születésével a túra szokásaink is átalakultak, tehát most pont tökéletes terv volt egy rövidebb túrákkal és megállókkal megtervezett szombati nap.

Budapestről indultunk és bár először a Salgótarján felé vezető utat választottuk, Hollókő községét elérve férjem Szécsény irányába tekerte a kormányt, és aznap ez volt az egyik legjobb döntése. Hollókő-Szécsény-Ipolytarnóc útvonala egy igazi élményutazás. Kacskaringós, helyenként szerpentines út gyönyörű falvakat érint a szlovák határ szomszédságában. Mindenfajta cél nélkül is megéri erre bolyongani, mert a mesébe illő tájak szinte megszakítás nélkül követik egymást. A végtelenbe nyúló napraforgó rétek, a domb tetején megbúvó várromok és templomok, aprócska tavak kíséretében.

A tervünk az volt, hogy először ellátogatunk Ipolytarnócra és felfedezzük a park nyújtotta lehetőségeket, majd visszafele állunk meg a Páris-patak völgyében, végül pedig egy hollókői sétával zárjuk a napot.

Első állomásunk tehát Ipolytarnóc volt, amelyet 1935-ben a világhírű őslénykutató és paleontológus, Othenio Abel Ősvilági Pompejinek nevezett el. Igazság szerint én csak a 150 m hosszú lombkorona ösvény miatt szerettem volna ide eljutni, de a park a vártnál százszorta többet nyújtott.

Ipolytarnóc a magyar-szlovák határ szegletét köszöntő Ipoly folyó mellett, a Cserhát és Karancs dombjai között található, Budapesttől mintegy 130 km-re. Nevezetessége az Ősmaradványok természetvédelmi terület, amely lényegében 510 hektáron mutatja be a helyszín geológiai és őslénytani érdekességeit. De ezt olvasva ne egy hagyományos, unalmas múzeumot és az azt körülölelő parkot képzelj el, ahol üvegvitrinek mögött megtekinthető pár lábnyom és kövekben felfedezhető levélminta.

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok egy egész napos időutazást kínál, amelyben legmodernebb technikai megoldások találkoznak a vidék természet adta lehetőségeivel. A terület 1995-ben az összeurópai természeti örökség részévé vált, amelynek köszönhetően Európa Diplomát kapott. Tarnóci Őslelőhely néven pedig 2000-ben felkerült a Világörökség Várományosi Listájára, amelynek nevezése még folyamatban van. 

A helyszín tudományos jelentőségét az is tükrözi, hogy a földtudományok művelői számára igazi zarándokhely ez a terület. De, hogy akkor pontosan miről is nevezetes az Ősvilági Pompeji?

Szárazon, de másképp nem megy: "Ipolytarnóc az alsó miocén korból származó, 23-17 millió éves, világhírű kövületeket tartalmazó földtani képződményei, klasszikus földtani alapszelvénye, egykori élőhelyeink változatossága és páratlan megtartású szárazföldi ősélőhelye miatt képezi bolygónk természeti örökségének a részét." (Bővebb információ: https://www.osmaradvanyok.hu/hu/index )

Ha a futó látogatás helyett inkább hosszabb időt töltenél itt el, megteheted. Minden adott egy tökéletes kirándulós nap megszervezéséhez: három túraútvonal, egy botanikus kert, szabadban elhelyezett árnyékos pihenők, a játszótér mellett kiépített bográcsozó helyek, finom ételeket kínáló étterem, kulturált mellékhelységek. Amennyiben sok lenne a nyári melegből, akkor az ösvények bejárását egy interaktív kiállítással és egyedülálló 4D mozivetítéssel szakíthatod meg. Hasznos tippem pedig az, hogy a sportcipő mellett egy bakancs is legyen a csomagtartóban, amely a "Kőszikla ösvény" felfedezése alatt jó szolgálatot tehet majd. 

A park területe röviden, adatokkal:

• A fogadóépületet Torák Oszkár tervezte. Építészeti megoldásaival és az épület szimbolikus tartalmával már önmagában egyedi látványosságot teremtett. 
• A fogadóépülethez tartozik a moziterem (a "4D Motion Theatre"), amely szimulációs körülmények között, egyedülálló módon mutatja be az ősvilági katasztrófát. 
• Az épület egyik mellékszárnyában kapott helyet a bükkábrányi lignitbányából kimentet, 5 db ősfenyőből álló facsoport. A világhírű 7 millió éves fák (!) különleges körülmények közözz, megkövesedés nélkül vészelték át az évmilliókat. Az ősfenyők mellett állni olyan, mintha egy időkapszulába léptünk volna. Hihetetlen érzés. 
• A területhez tartozik 3 tanösvény, amelyen különböző hosszúságban túrázhatunk. A "Kőzetparki ösvény" egy 700 m-es útszakasz, a "Biológiai ösvény" egy 2 illetve 4 km hosszúsági erdei szakasz, míg a "Kőszikla ösvény" egy 4 km hosszú, vízmosásokat, kőzetkibúvásokat érintő túraútvonal. 
• A "Miocén erdő" egy 4 hektáron elterülő arborétum, amely vizes élőhelyekkel, fahidakkal, ősállat reprodukciókkal várja a látogatókat. (Szerintem ez a helyszín a gyerekek kedvence. Százszorta izgalmasabb, mint a kiépített játszótér. Kislányomat pl. percekbe telt lekönyörögni a tarnóci bestia hátáról.)

Ipolytarnócot elhagyva, az onnan 11 km-re található Nógrádszakál felé vettük az irányt, hogy végre szemügyre vegyük és lencsevégre kapjuk a Páris-patak szurdokvölgyét. Egészen pontosan annak legismertebb, palóc Grand Canyonnak nevezett szakaszát. Az oda vezető út nincs agyontáblazva, így igencsak szemfülesnek kell lenned ahhoz, hogy vezetés közben észrevedd az út bal oldalán található fa táblát, amely egy nyíllal mutatja azt, hogy megérkeztél. (Nyilván ha Budapestről jössz, akkor a táblát az út jobb oldalán keresd.)

Az autóból kiszállva túrajelzést nem kerestem, de ha jól visszagondolok a tájra, nem is nagyon láttam. Az útvonal teljesen egyértelmű, a síneket keresztezve haladunk egyre beljebb, a harsogóan zöld erdő belsejébe. A turistaút szép lassan szűkülni kezd és kezdetét veszi az 500 m hosszú kaland.

Egy-egy kihelyezett információs tábláról megismerhetjük a hely történetét, illetve geológiai nagyszerűségét, de bevallom én akkor, ott nem olvastam semmit, csak csodáltam azt, ami körülvesz.

Szép lassan haladtunk a 15-20 m mély, meredek falú völgy hatalmas kövei között és csak szemléltük a földtörténeti korok csodálatos lenyomatát. Ez az útvonal az év legnagyobb részében száraz és homokos (éppen ezért teljes biztonsággal járható), ellenben hóolvadáskor és nagy esőzések után szép vízesések képződnek a canyon oldalán. Előrehaladva vízesésekben ugyan nem, de páfrányzuhatagokban gyönyörködhettünk és hihetetlen módon, de egyedül voltunk ebben a csoda világban. 

Azt hiszem a természetfotósok egyik kedvence lehet (lenne) ez a terület, hiszen eszméletlen az a fény-árnyék játék, amely a hasadék aljából megfigyelhető. A sötét, hűvös, árnyékos útvonal felett a nyári napfényben csak úgy ragyogtak a falevelek, valamint a barna talaj, a néhol vörös sziklákkal és a zöld növényzettel felejthetetlen vizuális élményt nyújtott. 

A helyszínről - a megannyi érdekesség mellett - annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a Páris-patak páratlan szépségű völgye a Nógrádszakáltól északra fekvő természetvédelmi területen található. Valamikor az Osztrovszi-hegységhez tartozott ez a terület, de hosszú évmilliók során az Ipoly választotta le a hegység délkeleti nyúlványáról. Az így kialakult szurdokvölgyben rendkívül szépen rajzolódnak ki a földtörténeti korok emlékei.

Feltehetően a középső miocénben (kb. 15 millió évvel ezelőtt) az itt kanyargó folyó tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az üledék, amelyet a kirándulás alkalmával megcsodálhatunk. "A táj sajátos geomorfológiáját, azaz a fennsík jellegét a területet felépítő kőzetek adják, a középső miocén korú tufába ágyazódott kemény agglomerátumos és andezites törmelék réteg megvédte az alatta lévő lazább üledékeket a lepusztulástól, így a mostanra feltárt rétegből szinte érintetlenül kerülnek felszínre paleontológai (őslénytani) leletek és földtani értékek." (További információért kattints ide:  http://magyarnemzetiparkok.hu/bemutatohelyek/paris-patak-volgye/)

Amikor elértük a kanyon végét, akkor még felmásztunk a szűkület végére és visszanéztünk a bejárt útvonalra. Megállapítottuk, hogy kis hazánkban sok szép helyen jártunk már, de a Páris-patak völgye (rövidsége ellenére) annyira lenyűgöző, hogy nálunk az első helyre került. 

Az egy órás kitérő után visszaültünk az autóba és elindultunk Hollókő felé, hogy a napunkat a Világörökség listájára felkerült, szépséges palóc faluban zárjuk. Időutazásunk itt, a 17-18. században épített faluban ért véget. 

További képek az Ipolytarnóci Ősmaradványokról: 

További képek a palóc Grand Canyonról: