Azt hiszem, hogy ez az a bevállalás, amikor hazaérve azt mondod, hogy soha, de tényleg soha többet, aztán 3 év múlva azon kapod magad, hogy éjjelente (rénszarvasos pulcsiban) a kisbusz bérlési árakat pásztázod. Újra.

Próbálsz emlékezni arra, hogy mi is viselt meg akkor annyira, de csak a szebbnél szebb emlékek jutnak eszedbe és a kínos jeleneteken már csak hangosan felnevetsz. De biztos ami biztos én a bejegyzés végére írtam egy összegzést, hogy egyrészt segítsek a hasonló utazást szervezőknek, másrészt pedig azért, hogy - a nevetést más szituációkra tartogatva - még véletlenül se essek ugyanabba a hibába. 

De miért is akartunk kisbusszal Norvégiába utazni? Mert vágytunk a hosszú ráhangolódásra, arra, hogy ne csak azon kapjuk magunkat, hogy felszállunk itthon egy repülőre és 3 óra múlva már egy teljesen más környezetben vagyunk. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen Dániából átkompozni a norvég partokig, valamint szerettük volna kihagyni az ottani autóbérléssel járó macerát és kedvünkre, teljesen szabadon akartunk barangolni a fjordok között. 

Szóval 2017. július 7-én este becsaptuk a kisbusz ajtaját és útra keltünk kilencen (köztünk egy szuper norvég idegenvezetővel), hogy felfedezzük a trollok birodalmát. Én megígértem, hogy természetesen végig fent leszek, de az arcomról már akkor lefagyott a mosoly, amikor rájöttem, hogy a 25 órányi, 375 slágerből álló "el ne aludj" válogatásomat otthon hagytam és, hogy már Pozsony magasságában lecsukódik a szemem. A ráhangolódásról csak annyit, hogy amikor nyitva volt a szemem - több, mint 20 órán át - ezt láttam, valamint az útvonaltervező reménybeli mutatóját, miszerint már csak 1500 km van hátra. 

 Ha becsuktam, akkor pedig ezt. 

Így leginkább félig csukva volt a szemem, és szerencsére - ahogy a kép is mutatja - a legjobb az egészben végül az volt, hogy a képzelet egy fikarcnyit sem tért el a valóságtól. Persze akkor ezt még nem tudtuk, csak reméltük, viszont ez és az, hogy le ne késsük a kompot, adott akkora lendületet, hogy szinte megállás nélkül nyomtuk a gázt, átsuhanva Szlovákián, Csehországon, Németországon és Dánián.

Apropó a komp. Ha Norvégiába szeretnél autóval átjutni, akkor a legegyszerűbb, ha Hirtshals-Kristiansand útvonalat választod. Mi a Fjord Line-nál vettük meg, jó előre (kb. február elején) a jegyünket, két évvel ezelőtt egy kisbuszra kb. 170 000 Ft-ért. Azért is kellett viszonylag hamar jegyet váltanunk, mert egyrészt nem személyautóval mentünk (így nagyobb helyet foglaltunk), másrészt pedig nyáron utaztunk, ami azért csúcsidő (azaz a komphelyek hamar fogynak). Valamint mindenképpen olyan lehetőséget kerestünk (és ezek a legnépszerűbb járatok), hogy éjjel szálljunk fel a hajóra és hajnalban már a norvég oldalon lehessünk. 

Szóval már vagy 22 órája megállás nélkül suhantunk és egyfolytában, mint egy mantra a Belga slágere járt a fejembe: 

"Estefelé a fények már olyan nyugodtak
Az ablakot feltekerem olyan lehűlt a levegő
Kiégetett leszívott ez a nap is
Csak úgy szevasztok, tekergetem a rádiót
Motyognak mütymürütty
Mindenütt kis balfasz tinók
Már mióta pedig hogy ötösbe hajtok
Sehol egy falu vagy akár egy város
Hazafelé mikor érek én?
Hirtelen fékeznék már egy vad miatt
S mondhatnám a kurva anyád, végre
De nincs okom rá és semmi másra
Éjszakai suhanás egyedül
Ez nagyon pazar."

És, tényleg pazar volt, amikor végre elértük Dániát, és nem sokkal később kiszálltunk a Hitshalsban, a kompkikötőben. Boldogságomban azonnal felszálltam volna az első hajóra, de akkor jött az igazi pofára esés. Kaptunk a Fjord Line-tól egy sms-t, miszerint nagyon sajnálják, de a "mi" kompunkat törölték, így csak a következő induló járatra tudunk felszállni. Na és ott elpattantunk. Kiakadtunk, kártérítést követeltünk (ami helyett csak egy elnéző mosolyt kaptunk), a fáradtságtól majd összeestünk, aztán valahogy mégis erőt vettünk magunkon. Nyeltünk egyet és elhatároztuk, hogy ha már így alakult és kaptunk plusz 8 órát, akkor megnézzük Skanegt a lemenő nap fényében, majd az éjszakai hangulatot Alborg városában. 

Skagen Hitrshalstól 49 km-re található és az 597-es úton 40 perc alatt elérhető. Ahogy kiszálltunk és körbenéztünk elmúlt minden rossz érzésem és a düh helyett végtelen szabadságot éreztem. Igazából azt hiszem még sosem éreztem magam olyan szabadnak, mint akkor. Nem tudom, hogy ezt az érzést a hosszú, bezárt utazás erősítette fel, de lenyűgözőnek tartottam a végtelenbe nyúló homoksávot, valamint azt a földnyelvet, amely a Skagerrak (=tengerszoros Norvégia délkeleti partja, Svédország nyugati partjai és a dániai Jütland-félsziget közt) és a Kattegat (=Skaerrak szoros folytatása Dánia és Svédország között) közé nyúlik be. 

Skagen amúgy Dánia legészakibb városa és nevét az előbb említett földnyelvről kapta. Ezen a területen a tengerben fürödni szigorúan tilos, de azt hiszem kevés ember is vágyna bele. Viszont a cipőt levetve, a puha homokban taposva érdemes kisétálni a földnyelv csúcsára és szemfülesnek lenni, mert a vízben fókák úszkálnak, akik ha kedvük tartja még a partra is kimásznak. 

A naplemente előtt még felmentünk a kilátóba, lenéztünk onnan is, aztán a parton eltöltött órák után elmentünk Alborgba és szemügyre vettük az éjszakai életet. Ahogy a fotón is látszik az éjszakai élet itt fergeteges volt. A város amúgy csodaszép, így egyszer napközben, nyüzsgéssel tele is szívesen megnézném. 

Hajnalban végül úgy döntöttünk, hogy befejezzük a bolyongást, visszamegyünk a kikötőbe, beállunk a sorba és alszunk pár órát (jobb híján kilencen egy buszban). Pár órával később nagy mocorgásra ébredtünk és azon kaptunk magunkat, hogy végre eljött "A" pillanat. Becsekkoltunk és a jegyünk mellé kapott vészjósló fehér bogyóval és egy papírzacskóval elfoglaltuk a helyünket, természetesen az ablak mellett. 

Rólam tudni kell, hogy enyhén hipochonder vagyok, így az ismeretlen fehér bogyót egy mozdulattal dobtam a kukába, mondván azt se tudom mi az, így biztosan nem fogom csak úgy megenni. Mondták, hogy "de, de kellene" én mondtam, hogy "nem, nem kellene", így ezek után, azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik végignézhették és hallgathatták, ahogy az utazók többsége sugárba hányja tele az ajándék papírzacskót. Amúgy az a fehér bogyó valami enyhe nyugtató és hányingercsillapító lehetett, amire valóban nagy szükség lett volna, mert a hullámok csak úgy dobálták fel-le, jobbra-balra a hegynyi hajónkat. Így izzadt tenyérrel az üres papírzacskómat szorongatva becsuktam a szemem (lemondva arról, hogy ébren megvárom az ugráló delfineket) és próbáltam a lehető leghamarabb elaludni. 

Amikor felébredtem már a norvég partok közelében jártunk. Felmentünk a hajó tatjára és csak bámultunk ki a fejünkből, nem fotóztunk, nem beszéltünk, csak úgy voltunk a magunk kis flow élményében. Majd nem sokkal később visszaszálltunk a kisbuszba és kezdetét vette a várva várt norvég utazásunk. 

Összegezve:

Ha nem vagy milliomos és még szeretnél az évben máshova is utazni, akkor nem árt gondosan felkészülni az utazásra, mert azontúl, hogy Norvégia gyönyörű, bazi drága is, így minden otthon hagyott dolgodért - ha helyben pótolni szeretnéd  - busásan fizetned kell! 

Azaz, ha már bőrönd bepakolásánál tartasz akkor ezeket mindenképp tedd el: 

- tényleg vízhatlan és jó minőségű túranadrág, esőkabát és bakancs (Én abba a hibába estem, hogy hittem a gagyibb márkák ígéretének és konkrétan az összes csúcstámadást vagy vizes ruhában csináltam végig, vagy minden egyes túrán legalább 3 váltásnyi ruha volt nálam. Tudni kell, hogy Norvégiában kb. minden nap esik és ha esik, akkor bőrig áztat és mivel hűvös van, így ha nem vagy elég felkészült, akkor az élményutazás mellé megkapod a komfortzónád extra tágítását is.)

- legyen nálad UV szűrős túrasapka és egy vékony sál (a hegyekben a szélvihar, tűzőnap és a szakadó eső karöltve együtt jár)

- a norvég-magyar szótár helyett dobj be inkább egy plusz háttértárolót (előbbire nem lesz szükséged, mert a legutolsó utcaseprő is irodalmi angolsággal beszél; utóbbi pedig azért jöhet jól, mert lehet, hogy te is vizuális sokkot kapsz és egy nap alatt ellősz vagy 1000 képet)

- foglalj apartmant és ha már úgyis autóval mész itthonról vigyél elegendő élelmiszert (először akkor lettem rosszul, amikor fél liter kóláért - átváltva - 1500 Ft-ot fizettem, másodszorra pedig akkor, amikor Bergenben 2 szendvics és 2 üdítő 12 000 Ft-ba került)

- ha lehet Budapest-Norvégia távot ne egyben told le, hanem 1 éjszakát tölts Németországban (Tapasztalatunk az, hogy a legjobb barátságot is próbára teszi a bezárt, egy térben történő végeláthatatlan utazás, plusz ha elosztod az utazási időt egyrészt kipihentebben érkezel, másrészt nem kell végig azon stresszelned, hogy biztosan eléred-e a kompot.) 

- csinálj te is egy szupi zenei válogatást és az elsők között tedd is el (mert nincs annál lelombozóbb, amikor hulla fáradtan sisteregve hallgatod a szlovák, cseh, német majd a dán pop csillagait)

- ha esetleg neked is tejcukor és tejfehérje érzékenységed van, akkor legyen nálad egy termosz! Hamar rá kellett jönnöm, hogy számukra az ilyenfajta allergia egy ismeretlen fogalom, így kb. sehol sem tudtak (2017-ben!) növényi tejből készült kávét felszolgálni, azaz én a második nap végére úgy néztem ki, mint a kis rénszarvas a vadaspark hétfői nyitásakor.

- vedd meg időben a kompjegyet és ha fehér bogyóval kínálnak, nyeld csak le, mint Beverly D'Angelo a Hair-ben, a hánykolódást pedig hagyd másra 

Várakozással teli készülődést kívánok!

(A folytatásban pedig egy Trolltunga, Kjerag, Preikestolen túraleírás és Bergen beszámoló várható.)