A norvég kalandozásainkat taglaló beszámolómban még adós maradtam két olyan túraleírással, amelynek célpontjai - a Trolltunga mellett - talán a legismertebb és leginkább vágyott helyszínek. Mindkettő a fjordok felett helyezkedik el, lenyűgöző környezetben, éppen ezért az év melegebb hónapjaiban (júniustól szeptemberig) turisták és fotósok ezreit vonzza.
Amikor elkezdtük tervezni a kisbuszos utazásunkat, akkor azért is választottunk 6 napra 2 szálláshelyet, két különböző régióban, hogy a szűkös időnkbe valahogy bele tudjuk préselni ezt a két bakancslistánk élén álló túrahelyet.
Emlékszem, az indulás előtti hetekben annyi fotót néztem ezekről az interneten, hogy az asztalon külön kis mappám volt, tele mások utazásainak egy-egy megörökített pillanatával. Szerelembe estem, amolyan kamasz életérzéssel. Tapasztalat nélkül, kis álomvilágban elképzeltem mindent. A kietlen táj és borús idő drámai összjátékát, a lenyűgöző mélységbe nyúló sziklafalakat és a senkiföldjén magamat. És hát ahogy ezekkel a naiv szerelmekkel lenni szokott, porig zúzta a valóság.
Ahogy jegyet váltottunk a Preikestolen zsúfolásig tömött, szabadtéri parkolójába éreztem, hogy ez nagyon nem olyan, ahogy azt elképzeltem. Valószínű, hogy képzelgés és fotónézegetés helyett jobban utána kellett volna olvasnom az egésznek, így irreális vágyak helyett egy reálisabb képpel érkeztem volna.
De nyilván ha a hely nem lett volna csodás, akkor nem írnék róla, viszont már most arra biztatnálak, hogy ne a csúcsfotóért indulj útnak! Legyen az egy mellékes állomás, amely csak egy része a túrának. Ha te is a magányos bolyongás híve vagy, akkor ne foglalkozz azzal, hogy sokan vannak, mert ha picit továbbmész, akkor egyedül leszel! Ha elképzelted a csúcsfotód engedd el, mert a legszebb felvételed valószínű nem ott készül el! Ha próbálnád a legjobbat kihozni az egészből, akkor vágj neki hajnalban, amikor mások még alszanak!
Én ide is visszavágyom, pont azért, hogy a tapasztalatokból tanulva, megélhessem azokat a pillanatokat, amelyeket a felesleges elvárások teljesen elnyomtak.
Na de most kanyarodjunk vissza 2017 nyarára.
Utazásunk harmadik napján Roldalt elhagyva Vikesa felé tekertük a kormányt, hogy elfoglaljuk új szálláshelyünket. Mivel ültünk már eleget kilencen nyolc négyzetméteren, így tökéletes programnak tűnt a Preikestolen (Szószék-szikla) kis kaptatójával megszakítani a hosszas autózást. Igazából ez számunkra is egy bónusz program volt, amit úgy préseltünk be az itt töltött időnkbe. Talán nem is lehetett volna másképp csinálni, de egy szó, mint száz, későn érkeztünk. Zsúfolásig telt parkoló fogadott, zsúfolásig telt turistaúttal. Szóval ha újra erre járok, akkor majd biztosan az első nap sugaraival érkezem, azt remélve, hogy elkerülöm mindazt, ami akkor szíven ütött. A kiabáló orosz és ukrán tinédzsereket, a japán és kínai turistahadat, akik csigatempóban haladva, minden kavics mellett dobtak egy jól megkomponált panorámaképet. De hát persze mi is ott voltunk, így mi sem voltunk kivételek, csak pont olyan utazók, akik élményekre vágytak és pazar felvételekre.
Felszívtuk hát magunkat és nekivágtunk, kis túlzással a hegyre futva fel. Az ukrán fiatalok javára legyen írva, hogy ők is remek kondiban voltak, így konkrétan a telefonjukból üvöltő, techno zenére tettük meg a tengerszint feletti 600 métert. Az egész térséget uraló 150-es bpm-nek legyen hála kevesebb, mint egy óra alatt felértünk, az amúgy kb. két órásra tervezett útvonalon. Így utólag visszagondolva, ez a tempó mentett meg minket. A felfele útról mondjuk nem sok fotót készítettünk, ellenben rengeteg időnk maradt a barátainkkal megbeszélt találkozóig.
A fő nevezetesség madártávlatból történő megtekintése már a Trolltungánál is bejött, így kihasználva a nyert plusz órákat felkapaszkodtunk a 25x25 méteres plató mögötti sziklafalra, és elindultunk felfelé. Az ötlettel nem voltunk egyedül, de szerencsére ahogy távolodtunk fogytak az emberek és viszonylag hamar azon kaptuk magunkat, hogy a teljes csendet csak egy-egy felettünk elrepülő drón hangja töri meg. És végre jó volt minden, nagyon jó! Egyedül voltunk egy hihetetlen táj közepén.
Leültünk egy kényelmesnek tűnő sziklára, kibontottuk előre csomagolt szendvicseinket és csak úgy voltunk a magunk kis norvég világában. Akárcsak két porszem a rengetegben. Aztán feltéptük a kötelező csúcs csoki papírját, majd felpörögve a sok cukortól dobtunk egy kézállást a Preikestolen felett és rohamtempóban elindultunk lefelé (mert az időnk - szinte észrevétlen - elrohant).
Preikestolen túra tényszerűen, adatokkal:
- a híres természet alkotta látványosság Forsand községben, Rogaland megyében található
- a meredek szikla 604 méter magasan emelkedik a Lysefjorden fölé (lenyűgöző magasság érzetét pedig az adja, hogy a sziklaszirt megszakítás nélkül, egyenesen nyúlik az ég felé)
- a régió érdekessége, hogy a Szószék-szikla a fjord északi oldalán helyezkedik el és beljebb a déli oldalon található a Kjeragbolten (ennek ismertetése az alábbiakban)
- túra hossza kb. 4 óra (de szerintem érdemes legalább 5-6 órával számolni, mert így marad idő enni, inni, fényképezni és élvezni azt, amiért igen hosszú utat tettünk meg)
- az útvonalát egy "piros T" jelölés mutatja és akár külön térkép vagy alkalmazás nélkül is elindulhatunk, mert a jelzések kiválóak és tényleg képtelenség eltévedni
- túra nehézsége: közepesen nehéz útvonal (sok kaptatóval és lépcsőzetesen kialakított útvonallal)
- fizetős, hatalmas parkoló várja az ide utazókat, így helyet biztosan találsz, viszont azt mindenképp jegyezd meg, hogy pontosan hol parkoltál! (Ugyanis a szabadtéri parkoló két szintes, és gyalogosan kb. 20 percre vannak egymástól. Naná, hogy nekem a visszafele sikerült a parkolók felé vezető úton eltévednem, így ez a baki - újra hegynek felfelé - plusz 20, nem túl nyugodt percembe került.
Mindenre kiterjedő, bővebb infó: https://www.visitnorway.com/
Bakancslistánk egyik sorát tehát eredményesen kipipálva visszaültünk a kisbuszba és másfél órányi kocsikázás után elfoglaltuk a szállásunkat. Ekkor tudatosult bennem, hogy az utazásunk hátralevő napjait egy újabb függöny nélküli házban töltjük el.
Egy szó a függönyökről:
Én, aki a róló mögé még függönyt is csíptetek elég nehezen viseltem az anyagnélküliséget. Hozzá vagyok szokva, hogy ha úgy tartja kedvem, akkor a lakásban/hotelben/apartmanban csak úgy jövök megyek, pláne akkor, amikor végre lekerül rólam a büdös bakancs és a ronggyá izzadt vagy ázott túracucc. Na, de Norvégiában függönyök egyszerűen nincsenek, viszont ablakok vannak, jó nagyok. Szóval ha hozzám hasonlóan nem akarsz egy hétig négykézláb mászkálni, akkor vagy felejtsd el a villanyt, vagy pakolj magadnak köntöst és pizsamát.
Egy szó a szállásról:
Vikesa eszméletlen szuper hely, ahol hatalmas apartmant foglalhatsz - norvég mércéhez képest - remek áron. Az alagutak szelte kietlen tájnak egyetlen veszélye van: annyira szép, hogy félő onnan már nem akarsz sehova se menni (még haza sem).
Apropó: az alagutakban birkanyájak húzzák meg magukat, szóval vezess lassan és óvatosan, vigyázva a négylábúakra!
Másnap tehát elindultunk teljesíteni az utolsó norvég túránkat, így utunk a Kjeragboltenhez vezetett. Szintén elkövettük azt a hibát, hogy későn érkeztünk, de egyszerűen már képtelenek voltunk hajnalban felkelni. Ahogy korábban írtam, kétszer mentünk fel a Trolltungára, egy napot töltöttünk Bergen utcáin, aztán jött a Preikestolen, így konkrétan dög fáradtan, de irtó lelkesen álltunk be - az akkora már zsúfolásig tömött - parkolóba. Megedzett minket az előző nap, így már nem akadtunk fent a méregdrága parkolóhelyen, a rengeteg emberen. Hagytunk magunknak időt, mert tudtuk, hogy másnap indulnunk kell haza, így ezen a napon nem siettünk, sehova.
Ha van olyan, hogy túratempó, akkor azt hiszem nekünk az viszonylag gyors, így a tervünk az volt, ha marad időnk, akkor túra végén megvendégeljük magunkat a helyi étteremben. Az egész utazást egy rekesz ajvárral és spagettivel csináltuk végig, szóval úgy döntöttünk, hogy ennyi nekünk is jár.
Na de zsebre vágva utolsó zöldségkrémes szendvicseinket (az éttermet egyelőre csak távolról szemlélve) nekiláttunk a közel 6 órás, 11 km hosszú túrának. Az útvonalat itt is a "jól megszokott" piros "T" jelöli, végtelen hosszan.
A túraút egy láncos kapaszkodókkal tűzdelt meredek fallal indul, amelyet én imádtam, de a tériszonnyal küzdőknek még felfele is okozott némi kihívást. Amúgy ha jó bakanccsal indulsz útnak és a magasságtól sem félsz, akkor a láncok mellett, kapaszkodás nélkül is tudsz haladni. Mi volt, hogy direkt a láncos utat kikerülve mentünk, mert így saját tempónkban haladhattunk a csúcs felé.
Ahhoz, hogy elérd a beszorult követ három hegyet kell megmásznod, majd a célt egy hosszú fennsíkon átsétálva éred el. És ahogy lenni szokott az életben, itt sem a cél visz mindent, hanem az odavezető út.
A híres úticél végpontja rendkívül kiábrándító volt. Újabb egy órás sor, egyetlen fotóért. Ha ketten vagytok, akkor ez két órás, hiszen itt is csak egy bizonyos pontról lehet ellőni "A képet". Én a fotós lettem, férjem pedig a modell, aki teljesítve a bátorságpróbat kilépett arra a gömbölyű kőre, amely a 984 méter mély hasadék fölött helyezkedik el. Szó se róla, igazán belevaló pasas, de ekkor az ő arcáról is lefagyott a mosoly, így azt gondolom tényleg elég para lehet ott állni a semmi tetején. De egyszer csak kitárta karjait (ami nála azt jelenti: szuper minden), én pedig gyorsan megnyomtam a gombot, és nagyon reménykedtem, hogy a nézőképben nem maradt benne az ujjam fele.
Aztán, ahogy Norvégiában lenni szokott, elkezdett esni, így felébredve a bódulatból elindultunk lefelé.Kjerag túra tényszerűen, adatokkal:
- Kjeragbolten egy szikla a Kjerag hegységben (Rogaland megyében, Forsand községben)
- maga a szikla, két sziklafal közé beszorult 5 köbméteres, aránylag gömbölyű kő, amely egy 984 méter mély hasadék fölött helyezkedik el (éppen ezért népszerű bázisugrók körében)
- a Kjerag Lysebotn falutól délnyugatra fekszik a Lysefjord déli oldalán
- túra időtartama: kb. 6 óra
- megtett út oda-vissza 11 km (emelkedés: 800 méter)
Bővebb információ: https://www.fjordnorway.com/
Tippek mindkét túrához:
- elengedhetetlen a megfelelő öltözet (magasszárú, vízhatlan túrabakancs, vízálló öltözet)
- a túrákon nincs vízvételi lehetőség, így legyen nálad min. 3 l/fő folyadék, valamint elegendő étel, energiaszelet
- érkezz korán, így elkerülheted a tömeget
- a parkolókban (és amúgy kb. egész Norvégiában szinte mindenhol) lehet kártyával fizetni, így a készpénzt akár otthon is hagyhatod.
A norvég kalandozásaink történetét a Kjeragboltenhez vezető út videójával zárom: https://www.instagram.com/p/CBN0HGVnBXX/?igshid=kexv9b7k4u75 .
Hihetetlen táj, elképesztő színekkel és hangulattal. Egy biztos, megérte egy életre ajvár undort kapni. Visszavágyom, remélem visszatérek és azt hiszem a következő utazás áldozata a hummusz lesz.
