Mostanában minden a gyerekek körül forog. Talán azért mert tombol a nyár és ezzel együtt a vakáció, vagy talán azért mert bőven beleértünk a családalapítás időszakába és bár foggal, körömmel ragaszkodtunk az önállóságunkhoz, másfél évvel ezelőtt mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Feladva extrém kalandjainak és kiruccanásainkat egy új kihívást választottunk: elhatároztuk, hogy gyerekkel utazunk.
Kombi autónk tetejére egy hatalmas tetőbox is került, így most már fél lakásunkat felpakolva vághatunk neki egy-egy kiszemelt úticélnak. A kocsiban természetesen sztereóban üvölt a "Boci, boci tarka" és mire megérkezünk valahova, addigra tenyereimet vörösre tapsolva tuti berekedek. Szóval pont olyanok vagyunk, mint egy négykeréken közlekedő bulibusz, amelyben a sofőrtől a szervezőig mindenki azt reméli, hogy a felhajtáson túl egy maradandó értéket ad tovább. Az utazás, az élet szeretetét és a természet teljes tiszteletét.
És igen lehet, hogy most nem egy magas hegy, legkietlenebb pontján ülünk, ott ahol a madár sem jár, hanem gyerekdalokat kántálunk valahol félúton, de a mindent felfedezni akaró csillogó szemek bőven megérnek ennyi áldozatot. Szóval arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen gyerekkel utazni (mert tőlem a kakis pelusok száma után leggyakrabban ezt kérdezik)? Azt kell válaszolnom, hogy nagyon melós, nagyon más, de sosem csinálnám másképp! Én is így nőttem fel, engem is vittek mindenhova, és ha valamit, akkor ezt a szokást biztosan továbbviszem!
A következő bejegyzésem így egyúttal a családosoknak is szól, bátorításként és ösztönzőként arra, hogy menni érdemes! És mivel a legtöbb pozitív visszajelzést a tatabányai bejegyzésem után kaptam (https://utazojogik.blog.hu/2020/06/25/drotkotelen_tatabanya_felett), így előző héten arra gondoltam, hogy ha már az esős idő ismét gátat szab a önfeledt, egész napos természetjárásnak, akkor az M1-es vonalán kicsit továbbhajtva ellátogatunk Tatára és ott folytatjuk az "élménykirándulásaink" sorát.
Mit jelent az, hogy "élménykirándulás"?
Számomra ez egy olyan nap, amikor a kisgyermekemet a hátamra kapva - ha lehet ilyet állítani - tuti biztosra megyek, azaz olyan programot és túrautakat választok, amelyekben fizikailag nincs semmi megterhelő, ellenben a környezet és a táj az elvarázsol. Ezekhez az utakhoz nem kell extra felkészültség, így tökéletesek arra, hogy mesés környezetben újra kapcsolódjunk a természettel, hogy különleges utakat járva új ismereteket szerezzünk egy adott térségről és ami szülőként talán a legfontosabb, hogy érdekes környezetben szerettessük meg gyermekeinkkel a kirándulást. Mert azért valljuk be, hogy még felnőttként is egészen más élményt nyújt a "sima" erdei ösvény helyett, egy létrákkal, kilátókkal, barlangokkal, vizes élőhelyekkel tűzdelt útvonal. Így Tatabánya-Tata térsége egy igazi kalandpálya, és ha már túl vagyunk a Szelim-barlangon és a Turul-emlékmű alatti kötélpályákon, akkor érdemes a GPS-be a Fényes-forrás tanösvényt beütve egy kicsit továbbmenni.
Tatát az "Élővizek városának" is nevezik, amely csodaszép település számtalan kitüntetést tudhat magáénak. 2000-ben az ezredforduló legvirágosabb városának választották, 2008-ban pedig egy környezetszépítő versenyen az Önkormányzati Minisztérium fődíját vitte el. 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, amellyel elismerték a város kötődését a természeti értékekhez.
A város külön érdekessége még az a Versailles-ból érkezett platánfa, amely 2015-ös év európai fája versenyben a második helyezést érte el, és amely több, mint 230 éve őrzi a vár kapuját. (Bővebb infó a platánfa történetéről: https://www.erdekesvilag.hu/
Az elismerések sora is mutatja, hogy ha városi környezetben szeretnénk újra felfedezni természeti értékeinket, akkor az egyik legjobb úticél Tata, azon belül pedig a Fényes-forrás tanösvény. Ezt a különleges ösvényt - lehet túlzóan hangzik, de - én "mini Plitvicei-tavaknak" neveztem el, mert meseszép környezetben ennyi fapallóval utoljára ott találkoztam. És ha bár a helyszín a retro campinggel együtt meglehetősen furcsa egyveleget alkot, mindenképpen megér legalább egy látogatást!
Bevallom, ahogy leparkoltunk (az amúgy ingyenes szabadtéri parkolóban) és megláttam a szoci gyerektáborra emlékeztető bejáratot, csak fogtam a fejem. Arra gondoltam, hogy na ez is biztosan olyan hely lesz, amelynek egy-egy szebb pontjáról elkészítik azokat a fotókat, amelyekkel később - vendégcsalogatóként - teleszórják az internetet. A belépőjegy váltása után gyorsan elszaladtam a zánkai sporttábort felidéző mosdóba, és "ha már itt vagyunk, nézzük meg" alapon elindultunk a kb. 1,5 km hosszú, 18 állomásos ökoturisztikai ösvényen.
A tanösvényről:
Az út kezdetben a camping mellett vezet, majd elhagyva annak fakerítését hirtelen megváltozik az összkép és a pallókon egy mesekönyvbe illő tájba sétálunk át. Csordogáló források, hatalmas lapulevelek, komótosan úszkáló teknősök, rózsaszín minden árnyalatában úszó vízililiomok és gondosan megépített függőhidak keresztezik az utunkat.
Mint egy labirintusban, kanyarogtunk az ösvénnyel jobbra, balra és már megint azon kaptuk magunkat, hogy le sem tesszük a fényképezőgépet. Próbáltuk lencsevégre kapni a megörökíthetetlent, azt a helyet, amelyet fotók helyett egyszerűen látni kell. Szerintem minden évszakban legalább egyszer.
A Fényes-fürdőt már viszonylag régen, 1977-ben védet területté nyilvánították, de mivel a rendszerváltás alatt ez a rendelet érvényét vesztette, így 1992-ben Tata Város Önkormányzata ismét oltalom alá vette a 33 hektáros területet. A Fényes-források legrangosabb elismerése, hogy részét képezi a világ legértékesebb vizes élőhelyeit tömörítő Ramsari Egyezménynek. Az egyezmény a világ 168 országára és azon belül is 2168 rendkívül értékes területére vonatkozik, amelynek tehát részei a Tatai tavak és 2006-tól pedig a Fényes-források.
A helyszínt amúgy érdekes módon hihetetlen harmónia és béke járja át, és bár azt nem mondhatnám, hogy (hétköznap késő délelőtt ellenére) egyedül voltunk, mégis csend és nyugalom uralta az egész parkot. Voltak, akik a parton ülve a teknősöket figyelték, akik csak úgy megpihentek egy csörgedező forrás felett és akik zsebükben szendvicseikkel, ebédjük helyszínéül az árnyékos kilátót választották a helyi étterem helyett.
De, hogy mitől is ennyire különleges és kiemelkedő jelentőségű ez a helyszín?
A "Vizek városaként" ismert Tatán egykor több tucatnyi forrás ontotta magából a kristálytiszta forrásvizet és a legnagyobb hozamúak ezen a területen (Fényesen) törtek fel. 1885-ben a Magyar Tudományos Akadémia kutatói a napi vízhozamot 287 000 m3-re becsülték, amely szám még európai viszonylatban is igen jelentős volt. Az akkor még kiapadhatatlannak vélt területet a XX. század embere azonban szép lassan tönkretette, előidézve az 1950 és 1980 közé tehető egyik legnagyobb ökológiai katasztrófát: Tatán ebben az időszakban teljesen elapadtak a források. De aztán, mint a mesékben - amelyekben végül minden jóra fordul - a mélyművelésű szénbányászat teljes leállítása után, 2001 májusában ismét felszínre törtek a források. A térség tehát kapott egy új esélyt, és szemmel láthatóan az itt élők (és szerencsére az ide látogatók is) mindent meg is tesznek a terület teljes védelme érdekében.
Talán egy fél napot is elandalogtam volna a mesebeli lápok birodalmában, de másfél órás sétálás után a kislányom vagy százszor elismételte 5 perc alatt a "hintaaa" szót, így tudtam, hogy a látogatásunk itt véget ért. Fogtuk magunkat, megkerestük a legelső játszóteret és elhatároztuk, hogy ezt a helyet az ősz varázslatos színeiben is látnunk kell. Szóval mi visszatérünk, addig pedig minden olvasómat arra biztatnám, hogy a tatai Öreg-tó megkerülése előtt vagy után feltétlen iktassák be a Fényes-forrást, mint egy kötelező állomást.
Hasznos tanácsok az ide látogatóknak:
- sajnos négylábú barátainkat még pórázon sem engedik be erre a védett területre, így kutyussal közös programot ide ne tervezz!
- az ide látogatókat hatalmas, ingyenes parkoló várja, szóval attól biztosan nem kell tartanod, hogy nem találsz majd parkolóhelyet!
- a tanösvényen szemetessel nem találkoztam, így feltétlen legyen nálad egy üres zacskó/táska, amiben a kirándulásod során keletkezett hulladékot kellő gondossággal gyűjtheted!
- a belépő mellé sajnos pici, nyomtatott térképet nem adnak, így légy résen, hogy biztosan bejárj minden útszakaszt!
- ha babakocsival érkeznél, akkor se aggódj, mert a pallókon az egész ösvény teljes biztonsággal bejárható!
Bővebb információért keresd fel az alábbi oldalt: https://tataifenyestanosveny.
Csodaszép és élménydús napot kívánok!
