Az utóbbi időben kicsit eltűntem, mert az életem 180 fokos fordulatot vett. Igazából nem csak az én életem, hanem az életünk. Pár szóval: elegünk lett, összepakoltunk és leléptünk.

A döntés nehéz volt, de végre megléptük azt, amire mindig is vágytam: elhagytuk a szmogos, zsúfolt fővárost, hogy onnan 200 km-re építsünk fel egy új életet. Mivel az elmúlt pár hónap mind fizikailag, mind lelkileg is elég megterhelő volt, így az őszi hétvégéink a különleges panorámát nyújtó, könnyű túraútvonalak felfedezéséről szóltak. Az igazat megvallva most nem volt kedvem hajnalban útnak indulni, kislányomat a hátamon cipelve órákon át izzadva barangolni. Sokkal inkább vágytam olyan (számomra meditatív) helyszínekre, amelyek viszonylag rövid sétával elérhetőek, jó időpontot választva turistáktól mentesek, és mindezek mellett vizuálisan is lenyűgöznek. Számomra ezek olyan területek, ahol szabadon kiereszthetem a gőzt, újragondolhatok és átértékelhetek mindent, miközben a hegycsúcson ücsörögve, egy szépséges táj a lábam előtt hever.

A pakolást és dobozolást megszakítva azért kipipáltunk jó pár úti célt, amelyből három, egész pontosan négy (egy rövidke sétával megközelíthető abszolút bónusz helyszín) tényleg lenyűgözött. Pont olyanok, amelyekre vágytam: fővárostól maximum egy órás autóútra található, családbarát, könnyű terepet és szépséges kilátópontokat kínáló útvonalak.

Az első ilyen helyszín a Biatorbágy déli határában található Nyakas-kő és a közvetlenül mellette található Madárszirt.

Fotókon és közösségi oldalakon már többször feltűnt a sziklaformáció jellegzetes alakja, amelyen egy reggelen én egyszerűen csak jógázni akartam. Vonzott a lapos sziklaszirt és az alatt húzódó erdő látványa, valamint ott, abban a viszonylagos magasságban szerettem volna átélni és a mozgás által kiváltott flow élményt.

A kirándulásunk előtt több fórumon is azt olvastam, hogy a Nyakas-kő a Budai-hegység egyik „legmenőbb” sziklája, így félretettem a koránkelés ellen szóló összes érvemet és amilyen korán csak tudtam, elindultam. Az oda fele vezető, kb. 20 perces autóúton pedig végig abban bíztam, hogy a 7 órai indulás elegendő lesz ahhoz, hogy a hétvégi programként ide látogató családok előtt érkezzem.

A viszonylagosan korán kelés amúgy ebben az esetben nem nagy vállalás, hiszen a sziklák Budapest belvárosától 25 km-re találhatóak. Maga a túra sem eget rengető, kiegészítve a Madárszirttel is csupán 1,9 km, azaz egy-másfél óra alatt kényelmesen bejárható. A napfelkelte látványa pedig azt hiszem, hogy felér egy dupla feketével, szóval, ha te is bírod a magányt és a csendet, akkor ide tényleg kora reggel indulj el!

Az útvonal amúgy a családos úticélok között szerepel, nyilván annak rövidsége és érdekessége miatt.  Viszont a kisgyermekkel érkezőket azért óvatosságra inteném, mert egyrészt eső után a terep rendkívül csúszóssá válhat (azaz balesetveszélyes), másrészt pedig mégiscsak egy magasba nyúló sziklatömbről van szó, amit minden esetben érdemes alázattal és maximális odafigyeléssel megközelíteni. Annak pedig, aki kimerészkedik a szirt tetejére, egy lenyűgöző panoráma lesz a jutalma!

Kétségkívül varázslatos hely ez, ahonnan tiszta időben ellátni a Biai-tóra és a Zsámbéki-medencére.

Ha azonban a kőre felkapaszkodva a bátorságunk alábbhagy, akkor sincs vész, hiszen a közvetlenül mellette található Madárszirtről ugyanolyan csodás a kilátás. Így a felesleges erőlködés helyett inkább menjünk tovább a kijelölt úton, és kicsit távolabbról vessünk a sziklára és annak környezetére egy pillantást.

Tippek az ide látogatóknak:

• ha nem elég a puszta panoráma, hanem egészen konkrétan vizuális sokkra vágysz, akkor érdemes napkeltekor vagy napnyugtakor érkezni, és a szirt tetején elidőzni egy keveset
• a terep kedvelt úticél, így a "tömeget" elkerülve érdemes hétköznap napközben, vagy hétvégén korán reggel érkezni
• a terepviszonyok miatt érdemes túrabakanccsal, saras időben kamáslival készülni
• bővebb információt az útvonalról ezen a linken találsz: https://kirandulastippek.hu/budapest-kornyeke/nyakas-ko-a-budai-hegyseg-legmenobb-sziklaja

Következő könnyed kirándulásunk a szintén Budapest közelében található zebegényi Sárkánydombra vezetett. A szűk egy óra alatt elérhető helyszín azt hiszem, egy lazulós vasárnap délután legjobb választása.

Zebegény amúgy számomra maga a csoda. Mesebeli, varázslatos, az egyik legszebb panorámát rejtő település. Szerelmese vagyok, olyannyira, hogy 3 évvel ezelőtt itt (egészen pontosan a Kós Károly-kilátóban) mondtam ki a boldogító igent, és pár hónapja még a nyugdíjas éveimet is itt képzeltem el. Az elmúlt években gyakran jártunk ide, de be kell valljam, hogy a Sárkánydombot nem ismertem. Tudtam, hogy egy évben egyszer Zebegényben rendezik meg a Sárkányfesztivált, de valahogy sosem vontam párhuzamot a rendezvény és a helyszín között.

Aztán egyik nap úgymond elérkezett a búcsú ideje, és azon kaptam magam, hogy választanom "kell" egy helyszínt, ahol elköszönhetek attól, ami 38 évig körülvett. Mint ahogy azt már korábban említettem, a költözés miatt egy egész napos túra most nem jöhetett szóba, így maradt egy kedvenc hely utolsó, ismeretlen szeglete. Egy domb a Dunakanyar felett, ahol talán az év minden szakában színes papírsárkányok repkednek.

A helyszín autóval egészen pontosan és könnyedén megközelíthető, de szerintem ide vétek négykeréken érkezni. Pontosabban azt tanácsolnám, hogy parkoljunk le a Vasparipa Falatozó környékén és először sétáljunk fel Kálvária-dombra, valamint a Kopasz-hegyen található kilátóra, aztán keressük meg a híres zebegényi rétesest (jól látható táblák a segítségünkre lesznek), és zsebünkben pár süteménnyel, a kezünkben meleg teával vágjunk neki a kisebb kaptatónak. Az út meredek, de megéri a fáradtságot, mert a séta alatt lelkileg is felkészülhetünk a szépséges tájra. Ha pedig szerencsénk van, akkor üresen találjuk a dombtetőn álló egyetlen padot, amelyen megpihenve élvezhetjük a helyszín adta páratlan panorámát.

Érkezzünk egyedül, haverral, kutyával, gyerekkel, biztos vagyok abban, hogy ide megéri feljönni és a „slow” jegyében eltölteni legalább egy órát!

Tippek az ide látogatóknak:

• a sárkány eregetéshez szél kell és mivel ez egy sárkányos hely, így a szél ellen érdemes melegen öltözni, télen sapkával, sállal készülni
• a dombtetőn nincs büfé, étterem, WC, így az effajta igényeket érdemes a községben kielégíteni
• a környéken adott számos kirándulás és túralehetőség, így célszerű bakanccsal és az évszaknak megfelelő túraöltözettel készülni
• amennyiben viszont tényleg csak a lazulás a cél, akkor meleg teán és egy pokrócon kívül nincs szükség nagyon semmire, a vizuális élményhez minden adott lesz
• a Sárkánydomb „hivatalos” oldala az alábbi linken érhető el: https://m.facebook.com/profile.php?id=207676303139076&__tn__=C-R

Tovább haladva, megint a Dunakanyar látványára éhezve vágtunk neki harmadik túránknak, amely bár az előző úti célokhoz képest hosszabb és megerőltetőbb volt, szintén csodás panorámával kecsegtetett. Azaz kecsegtetett volna, ha Kosdra (Pest megye) érkezve nem ér utol minket a köd és az eső. Rólunk azért azt tudni érdemes, hogy ha már elindulunk, akkor ritkán adjuk fel, így számolva azzal, hogy a kiszemelt kilátóban majd valószínűleg semmit sem látunk, vágtunk neki a közel 3 órás túrának, amely a Naszály 652 m-es csúcsára vezetett.

A túraútvonal és a helyszín nekem 3 szempontból mindenképp meglepő volt: combosabb volt a terep, mint gondoltam; a rossz idő ellenére is sokan voltak; sosem mondanám családbarát útvonalnak, mégis tele volt gyerekkel, akik látszólag élvezték az ottlétet. Szóval amellett, hogy csodaszép, egyben tanulságos is volt ez a kirándulás, hiszen teljesen átírta a Naszályról alkotott prekoncepciómat.

Tudom, most jön a kérdés: ha nehéz volt a felfele vezető út, akkor miért írom bele ebbe a könnyű túrákat ígérő blogba?

A válasz egyszerű: egy kis elhatározással fel lehet menni, és azt gondolom, hogy a Naszályra vezető túra nem egy tipikusan elcsépelt, Dunakanyarra panorámát nyújtó útvonal. A mészkőbánya által megsebzett hegytömb a térségben amúgy már messziről felhívja magára a figyelmet, amelyet a legcélszerűbb (a már említett) Kosd faluja felől, egészen pontosan a Kosdi pihenőtől megközelíteni.

A teljes túra hossza 9,6 km, amelynek a fele (azaz szinte a teljes felfele vezető út) egy kaptató, de legalább csodás kilátópontokkal tűzdelt kaptató. Még abban az őszi, ködös, borús időben is elvarázsolt a táj. Az útközben előbukkanó panoráma pedig kárpótolt minket azért, hogy a kilátóhoz érve végül tényleg az orrunk hegyéig sem láttunk el.

Lefele bandukolva rögtön el is határoztam, hogy egy napfényes téli reggelen újra útra kelek és megpróbálom a csúcsról is elcsípni azt a látványt, amely most csak részben mutatta meg magát.

Tippek az ide látogatóknak:

• a túra részletes leírását itt olvashatod: https://kirandulastippek.hu/dunakanyar/naszaly
• a Kosdi pihenőnél a parkolás ingyenes
• az útvonalon nincs vízvételi lehetőség, így ajánlott 3-4 órára elegendő folyadékkal és ropogtatnivalóval készülni
• télen, havas, csúszós időben érdemes bakancsra csatolható csúszásgátlóval is felkészülni, és természetesen ezen az útvonalon elengedhetetlen a bakancs és az időjárásnak megfelelő túraöltözet
• a csúcsra vezető útvonal viszonylag keskeny, így ha szeretnél a saját tempódban haladva, az állandó kerülgetést mellőzve kirándulni, akkor ide is érdemes kora reggel útra kelni

És ha már Kosdon vagy, ha már korán felkeltél és legkésőbb délre vissza is értél a parkolóba, akkor ahelyett, hogy hazafele vennéd az irányt, inkább látogass el az innen összesen 25 km-re található Nógrádi várba.

A Börzsöny belsejében megbújó erődítmény Magyarország legrégebbi, szabálytalan alaprajzú, belső tornyos kővára, amelyet a látogatók számára kijelölt parkolóból tényleg csupán pár lépéssel meg lehet közelíteni. Bizton állíthatom, hogy a 286 m magasságú andezitkúpon található vár még romjaiban is csodaszép látványt és panorámát nyújt a környező vidékre.

Egy forró teával és a parkolóban kapható meleg, friss kürtöskaláccsal mindenképpen érdemes felsétálni az ingyenesen megtekinthető romokhoz, és a mesekönyvbe illő táj látványában egy kicsit megpihenni. Majd egy tökéletes nap zárásaként Nőtincs felé útnak indulni, és csak hagyni, hogy a varázslatos Nőtincsi tó partján érjen utol a naplemente.

Meseszép, téli barangolásokat kívánok! 

További képek a Nyakas-kőről: 

További képek a Nógrádi várról: