Valaki születésnapjára egy tortát kap, valaki egy utazást, valaki semmit és hát valaki egy házat a hegytetőn. Én az utazást kaptam, Hitler pedig a házat 1834 m magasan. Ő ötven lett, szóval érthető a felhajtás, és azt hiszem Martin Bormann az ajándékával igencsak kitett magáért. A Sasfészek komplexumának kialakítását már az 1920-as években elkezdték és mire befejezték a munkálatokat, összköltsége elérte a 30 millió birodalmi márkát (azaz mostani áron kb. 150 millió eurót).
Berchtesgaden amúgy tényleg lenyűgöző hely, így a Bajor-Alpokban található hegyvidéki nyaraló már egy ideje a bakancslistámon szerepelt. Van itt minden, ami a tökéletes panorámához kell. Kilátás déli irányban az Alpokra, délnyugati irányban a türkizkéken ragyogó Königssee-re. Napos, tiszta időben pedig északkeleti irányban még Salzburgra is vethetünk egy pillantást. Közel van Ausztria, Olaszország, így akár egy körutazás egyik állomása is lehet a ma Kehlsteinhausnak nevezett épület.
(Bővebb infó: https://www.berchtesgaden.de/en/foreign-languages/hungarian/sehenswuerdigkeiten/kehlsteinhaus)
Szóval már egy ideje vágytam ide, de mindig elnapoltuk, helyette pedig a kietlenebb, vadregényesebb kalandokat vettük előre. Aztán megszületett a kislányunk és elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy kicsit visszafogottabb utazásokat szervezzünk. Még az esküvőnkre kaptunk egy utalványt, amit nem sokkal a lejárta előtt, szülinapomhoz közeledve beváltottunk egy ausztriai hosszú hétvégére. Általában mindig mindent előre megterveztünk, de a pelenkázás után leggyorsabban a terveink teljes feladását tanultuk meg.
Életünkben először konkrét úticél nélkül tettünk meg 650 km-t és parkoltunk le Erpfendorf falujában. Annyi igényünk maradt, hogy a közelben legyenek hegyek és ígéretesnek tűnő túraútvonalak, de valljuk be, Ausztriában azért ez a könnyen teljesíthető vágyak közé sorolható.
Itt jegyezném meg, hogy Erpfendorf nagyon szuper kis hely. Rögtön a falu szélén található egy látványos túraútvonal, amelyet szerintem leginkább a helyiek látogatnak és azt is csak hétvégén, szóval hétköznap maga a csend és a nyugalom "szigete". A falu közelében található számos túraútvonal, látványosság, nagyobb város sok nevezetességgel, így bátran ajánlom azoknak, akik hozzánk hasonlóan csendes, de aktív kikapcsolódásra vágynak.
Megérkeztünk, kipakoltunk és megbeszéltük, hogy ezen az utazáson (és amúgy azóta minden utazáson) a baba irányít. Ha mosolyogva ébred, akkor megyünk kirándulni, ha fáradtan, akkor csak a szállás közelében élvezzük a tiroli tájat. Szerencsére jókedvből nem volt hiány, így bejártunk pár közeli családbarát túrahelyet, majd a harmadik napon már a bakancslistánkat szorongatva kerestük a következő úticélt. Dachstein túl messze volt és a kilátópontja egy 8 hónapos babának túl magasnak tűnt, Salzburg ugyan közel volt, de egy fél napos látogatáshoz túl nagynak ígérkezett, a közeli Kitzbühel pedig túl menő leharcolt énünknek. Már éppen dúdolni kezdtük az "Az a baj" című zseniális Belga slágert, amikor eszünkbe jutott Hitler Sasfészke. Már bőven elmúlt 10 óra, amikor bepötyögtük az útvonaltervezőbe a pontos címet és elhatároztuk, hogy végre megnézzük azt, amit már jó ideje tervezünk.
A túracucc helyet végre szűk farmert és csini pólót húztam, és vagy másfél óráig tényleg el is hittem, hogy aznap a hegyre én is busszal megyek fel. Nem kapkodtunk, jó zenét hallgatva kocsikáztunk csodaszép tájakon, majd délután egy óra körül beálltunk (volna) a Kehlsteinhaushoz vezető út, hatalmas, szabadtéri parkolójába. Parkolóhely persze nem volt, így jött fél óra centizés, előre, hátra tolatás, ami pont arra volt jó, hogy férjem ezalatt az idő alatt totál kikészüljön. Amikor pedig elküldtem a turista buszra jegyet venni, végleg elpattant. Meglátva a kígyózó sort, csak annyit mondott: hát szívem, ha ide fel akarsz menni, akkor gyalog megyünk fel! És mivel fel akartam menni, visszaút nem volt, csak előre. Szandálomat túrabakancsra cseréltem, magamra csatoltam a kislányunkat, aki a mellkasomon éppen álomra hajtotta a fejét, és csak halkan hozzátettem: rendben, bár a 6-7 órás túrára összesen 4 óránk maradt, így azt hiszem igyekeznünk kell!
Így lett számunkra - szó szerint - "futókaland" ez a túra, és bár kaptunk hideget, meleget, esőt, napsütést, imádtam minden percét! Előttünk az erdő üres volt és nem tudom, hogy pontosan hányan választják a túrát a buszos utazás helyett, de arra biztatnálak, hogy a méregdrága buszjegy váltása helyett bakanccsal indulj el!
Ahogy a fenti fotókon is jól látszik, itt nem kell az erdőben kitaposott ösvényen menned, hanem egy jól kiépített gyalogúton közelítheted meg a hegytetőn található, ma étteremként működő egykori nyaralót. A felfele vezető út végig egy kaptató, így ajánlott a megfelelő túraöltözet, mert az izzadságcseppeket nem igazán kerülheted el. A túraút az alsó buszmegállótól indul és a remek jelzéseknek köszönhetően szinte gondolkodás nélkül haladhatsz fölfelé.
Az út meredekségével a panoráma szépsége egyenes arányosan növekszik, így, amikor eléred a fenti buszmegállót már azt hiheted, hogy mindent láttál. De az út csak kanyarog tovább felfelé, ahol már kiépített lépcsőfokok és helyenként korlátok is segítik a kapaszkodást. Ezt az utolsó szakaszt amúgy lifttel is megteheted, de szerintem kár lenne a hegy gyomrát nézni a pazar táj helyett.
És amikor már azt hiszed, hogy tényleg kiköpöd a tüdődet, akkor megérkezel és körbeölelnek a hegyek. Csodálatos látvány tárul eléd egy történelmileg igencsak meghatározó helyszínről.
Ahogy korábban írtam a Kehlsteinhaus Adolf Hitler egyik kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. A hegytetőn korábban egy gazdag kereskedő háza állt, amelyet az 1920-as években bérbe vettek és Albert Speer tervei alapján először az oda vezető utat építették meg. Már maga az út is egy grandiózus terv megvalósítása volt, tele szerpentinnel, alagúttal. Az út felső szakasza 1945-ben megsemmisült a szövetségesek bombázása idején, így a kiépített betonút jelenleg 1700 méterig vezet. Saját autóval természetesen eddig sem lehet feljutni, hanem vagy gyalog (ahogy azt mi is tettük), vagy azzal a busszal, amelyet a fenntartók üzemeltetnek és 25 percenként indítanak az alsó és a fenti állomás között.
Az út és maga a ház egészen az 1960-as évekig zárva volt a turisták előtt, amikor végre visszakerült a Bajor Állam tulajdonába.
(Bővebb infó az épületről és annak pontos történetéről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sasf%C3%A9szek)
Jelenleg az épület étteremként üzemel, amely látogatásunk idején tömve volt, így vacsora helyett megvettük a kötelező hűtőmágnest és elindultunk a csúcskeresztig és onnan is még egy picit fölfelé. A kilátásról már írtam, hosszasan dicsértem, de tényleg csak azt mondhatom, hogy Németországnak erre az Ausztriával szinte határos pontjára mindenképpen érdemes ellátogatni! Bízom abban, hogy a feltöltött képek HDR-rel és anélkül is magukért beszélnek!
Utazás és a túra tényszerűen, adatokkal:
- elsődleges úticél: Berchtesgaden, ahol a Kehlsteinhaus feliratokat és táblákat kell követni
- a Kehlsteinhaus alsó parkolója (ahol a kocsit fizetős helyen hagyhatod) kb. 10 perc alatt érhető el, hegynek fel, szerpentines útszakaszon
- GPS-adatok: Salzbergstraße 45, 83471 Berchtesgaden. A 838-as vonal közvetlenül a Berchtesgaden állomástól az Obersalzberg busz indulási pontjához vezet.
Ha gyalog mennél fel:
- bakancs és megfelelő túraöltözet ajánlott
- vízvételi lehetőség az úton nincs, csak fent az étterembe ülhetsz be, így legyen nálad megfelelő mennyiségű folyadék és harapnivaló
- a túra ideje kb. 7 óra, de, ahogy a mi példánk is mutatja kevesebb, mint 4 óra alatt is teljesíthető (oda-vissza)
Ha busszal és felvonóval mennél fel:
- buszok 25 percenként indulnak, amelyekre csak ülő helyet adnak el (ami azt jelenti, hogy ha sokan vannak a megállóba, akkor lehet, hogy nem az első buszra jutsz fel)
- a buszok 08.55 és 16.00 között indulnak
- bővebb infó az árakról és a kedvezményekről: https://www.kehlsteinhaus.de/ - a linken választható magyar nyelv és minden részletre kiterjedően találsz választ a kérdéseidre!
Ha a túra végén még marad benned lelkesedés, akkor feltétlen látogass el a Königssee partjára, mert a tó és környéke nem csak madártávlatból csodás. A vízparton hatalmas az élet, tele éttermekkel és ajándéküzlettel, így ha még a hazaút előtt valami lemaradt, ott biztosan rátalálsz majd.
Sajnos a Sasfészek ebben az évben felújítási munkálatok miatt zárva van, így vésd fel a listádra és indulj akkor útnak, amikor teljes pompájában élvezheted az épületet és annak közvetlen környezetét! A bakancslistában pedig pont az a jó, hogy megvár és, ahogy lekerül róla egy pont, azonnal jön helyette kettő.
Kalandokkal teli utazást kívánok!
