Nem szokásunk beállni a sorba, sőt a tömeget elkerülve (ha kell, ha nem) inkább mindig a másik irányba megyünk, mert valahogy nekünk a túrázás és igazából minden kirándulás egyet jelent a természet magányos és csendes felfedezésével. A legtöbbször csak úgy egymás mellett megyünk, szótlanul, hagyva a másikat elmerülni a maga kis flow élményében. Szóval mondanom sem kell, hogy a hétvégén, amikor szinte minden utazási fórum a Balcsira csábította a kalandozni vágyókat, mi elindultunk vissza a fővárosba, hogy a pesti lakásunkban töltsünk el pár napot. Gondoltuk, hogy ha már úgyis ide költöztünk, akkor visszamegyünk "nyaralni", elengedve pár napra a kéklő ég, hófehér hattyúk és az olykor végtelennek tűnő kristálytiszta víz látványát. Elvégre jön a farkasordító hideg, és ki akar kisgyerekkel, mínuszokban, csúszós utakon túrázni? Persze mi. De mivel - jó vagy rossz szokásunkhoz híven - menekülőre fogtuk, így gyorsan meggyőztük egymást arról, hogy jó lesz nekünk a négy fal között, a takaró alatt.
Pénteken az indulás előtt, azért én még kiugrottam a vízpartra, ahol már látható, érezhető és persze fotózható volt, hogy készülőben van valami. A partra kicsapódó hullámok az éjszakai mínuszokban megfagytak és az egymást követő hideg napoknak köszönhetően jégbe borították a partszakaszt.
Lehetett sejteni, hogy a különleges látvány csak fokozódni fog, hiszen az időjárás előrejelzésben semmilyen enyhülést nem jósoltak. A jégbe zárt Balaton látványa tehát borítékolható volt.
Mi azonban - ahogy terveztük - hazamentünk, de persze végig az motoszkált a fejemben, hogy vajon mit hagyunk ki? Aztán persze másnap sorra jelentek meg a cikkek, különböző fotósok lenyűgöző alkotásai, az ismerősök Instagram és Facebook posztjai, és amikor még az anyám is küldött egy képet, teljesen kikészültem. Szóval, kemény egy napos távollét után visszatértünk, és az amúgy (télen) totál üres partszakaszon valóban sorba álltunk, hogy elkészíthessük és persze posztolhassuk az ezredik jeges felvételt.
És igen, lehet, hogy a közösségi oldalakon az ezredik, nekünk viszont az első volt. Az első ilyen élmény a Balaton parton.
Ahogy viszont a nagy felütések előtt lenni szokott, mondhatnám: van egy rossz és egy jó hírem.
A rossz hír az, hogy melegszik az idő és talán az is, hogy ma hétfő van, így ha nem akarsz lemaradni róla, akkor a munkahelyeden kicsit füllentened kell, hogy elérd, hogy lásd, hogy ott legyél. Egy évben egyszer viszont azt hiszem mindenkinek jár egy vis maior szabadnap, így a jó hírem az, hogy ha ezt megléped, akkor ragyogó napsütésben állhatsz a jégvilág közepén. (Csak arra figyelj, hogy ha kamuztál és éppen a villanyszerelőt várod, akkor ne posztold azonnal a képet, mert az talán egy kicsit necces!) 2017 óta amúgy nem fagyott be a Balaton, és elég valószínű, hogy most sem fog, de a látvány annyira különleges, hogy még a sokat látott helyiek is a csodájára járnak.
Én mindig azt mondom, hogy nem éri meg habozni, útra kell kelni, mert egyszer élünk és a sok felesleges kacat helyett az ilyen pillanatok tesznek igazán boldoggá!
Na, de merre is indulj el, ha meggyőztelek és hirtelen ötlettől vezérelve plusz egy nappal meghosszabbítanád a hétvégét?
A legjobb választás szerintem Fonyód, mert egyrészt Balatonboglár irányába viszonylag hosszan sétálhatsz közvetlenül a part mellett, másrészt pedig a piros jelzésű túraútvonalat követve egy nagyszerű panoráma élményben lehet részed. Parkolj le a fonyódi Torony Étterem előtt, és egy forró tea kíséretében vedd célba a partot, majd ha meguntad a közvetlen vízpart látványát, akkor az egészet nézd meg madártávlatból.
A parkolóból induló piros jelzés egy könnyű, de nagyon látványos útra vezet, ahonnan az északi part tanúhegyei képeslapra illő látványban sorakoznak majd előtted. Bakancsot húzva megéri felmenni, mert tapasztalatom az, hogy szinte mindenki csak a partig jut el és az egyik legszebb balatoni panorámát nyújtó turistaút (télen biztosan) látogató nélkül marad.
A terep könnyű, így lényegében csak egy dologra figyelj: legyen nálad túrabakancs és bakancsra csatolható csúszásgátló. Külön túraalkalmazásra nem lesz szükséged, hiszen a piros jelzés és a széles út vezet, egészen a hegytetőre.
A panoráma ezen a rövid útszakaszon is garantált, de ha egy nap kimaxolnál mindent, akkor a további fonyódi kalandokért az alábbi linket ajánlom: https://kirandulastippek.hu/balaton-felvidek/fonyod-var-hegy-sipos-hegy-belatelepi-panorama-setany.
Szuper napot és barangolást kívánok!
Felvételek a fonyódi partról és a piros jelzésű túraútvonalról:
