Nos, én 2011-ben ezzel az úttal kezdtem a via ferrata utazásiam sorát, és, amit most tanácsolhatok: ezt sose tedd! Tényleg! :) De akkor még nem voltak hazai pályák, sőt a legtöbb magyar embernek az a szó, hogy „ferrata” sem mondott semmit. Igazából még nekem sem.

Emlékszem, hogy az akkori párom unszolására jelentkeztünk egy extrém sport hétvégére, ahol a rafting mellett kipróbáltuk a via ferratat is, nevezetesen a Salzatal Klettersteiget. (Erről az útról, majd az ezt részletező bejegyzésben találhattok bővebb információt.) A Salzatal pálya besorolása ugyan „D”, de mivel sokan voltunk (több túravezetővel, akik lépten-nyomon segítettek) így nem igazán érzékeltem az út valódi nehézségét. Ezt azért írom le, mert azt gondolom, hogy ez az első olyan buktató, ami veszélyes lehet. Teljesen más totál egyedül megmászni egy utat, mint egy vezetővel, aki segít, ha elakadsz, felhúz, ha baj van, vagy éppen megmutatja a könnyebb utat. Tehát konkrétan talán észre sem veszed a D-s szakaszt. Azóta azt gondolom és vallom, hogy akkor másztál meg egy ferrata utat, ha egyedül, minden külső segítség nélkül tetted azt. 

Egy szó, mint száz, leszámítva ezt az egy tapasztalatot nekivágtunk a számtalan izgalmat és kalandot tartogató Haidsteignek, ketten, november 1-én.

Elsőre meg sem találtuk a ferrata út becsatlakozási pontját, így gyalog felmásztunk a törmelékes leejtőn a hegy tetejére, ahol ránk sötétedett, így fejlámpával mentünk vissza a parkolóba. Szóval mondhatni elcsesztünk mindent, amit csak lehetett. :) Így nem volt mit tenni, kint aludtunk és másnap újra nekivágtunk a nagy tervnek. Újra elmentünk a parkolóba, újra felmásztunk a combos kaptatókon, de most végre megtaláltuk a vassodrony végét, amire egy kis pihenőt követőn rácsatlakoztunk. Elindultunk és én sokkot kaptam. Szó szerint. Potyogtak a könnyeim, elátkoztam mindenkit és mire elértük a Fekete Madonnát éveket öregedtem. Megfogadtam, hogy soha, de soha többet a hegyek közelébe sem megyek.

Azért itt hozzátenném, hogy azért kezdtem el falat mászni, túrázni, majd ferratazni, hogy leküzdjem – az akkor még hihetetlen mértékű - tériszonyomat. Az elképzelésem nem volt rossz, csak nem itt kellett volna kezdeni a terápiát. Akkor azt gondoltam, hogy sportember vagyok, edzek naponta több órát, így a nehézségeken könnyen túljutok majd. Azzal viszont nem számoltam, hogy az elmém totál megbénítja a testem, és, hogy a legtöbb dolog a falon (amúgy nemcsak a falon) agyban dől el.  A félelmeim rabjává váltam, és a csodás tájat és utazást pokolnak éltem meg.

Azóta többször voltam ott, konkrétan hatszor. Tavasszal, nyáron, ősszel és a Haidsteig a kedvenc utam lett.

A besorolása szerint ez egy C-D-s ferrata, de azt gondolom, hogy semmiképpen sem becsüljük alá az utat! Eleve egy egész napos programról van szó, hiszen egy másfél órás, nehéz túra után következik egy két órás ferrata, majd szintén egy két órás túra lefele. Összeadva, ez pihenő nélkül is egy közel hat órás program. Szóval a legelső tanácsom az, hogy induljatok el időben, és az utat egy egész napos (8 órás) túrára tervezzétek. Úgyis megfogtok állni enni, inni, pihenni és semmi értelme annak, hogy sötétben, éjjel, fejlámpával keressétek a fákon a jelzéseket. Ebben is volt részem, és szerintem ez egy szinten túl, csak a filmekben poén.

Mielőtt erre az útra vállalkozol, mászd meg a hazai pályákat (Csesznek: C-D; Cuhavölgye: C; Tatabánya: C-D) és ha azok teljes biztonsággal mennek, akkor vágj neki ennek - és amúgy az összes határon túli - pályának. Egy magyar ember számára, aki talán sosem volt még igazán magas hegyek ölelésében, eleve sokkoló a látvány, a tér, ami körülveszi a ferrata során. A "mászás" során „utadba kerül” majd két beépített vaslétra. De ezek a létrák nem egyenlőek a Rám-szakadék létráival. Ezek a „semmiben” vannak, olyan magasan, ahol lehet még sosem voltál.  Szóval nem elég erősnek lenned, bírnod kell a látványt, a magasságot és az egész napos túrával járó fáradtságot.

Nyilván elijeszteni sem szeretnék senkit, mert ez a ferrata valóban pazar és hihetetlenül izgalmas, szóval a teljesítése szinte alap. :) Csupán azt gondolom, hogy jobb testileg és lelkileg is felkészülten nekivágni, mert a rettegés helyett az élmény lenne a cél. És ez az út bőven tartogat élményeket.

A ferrata szakmai leírását itt találod: http://www.hegyvilag.hu/?p=1127

Ha felértél a csúcsra, akkor egy forró tea, vagy éppen egy hideg sör mellett, pihenj meg és élvezd a látványt! Mert a panoráma mesés, amolyan űrbéli táj tárul majd eléd.

Lefele útnak pedig választhatod egyrészt az izgalmas kőtörmeléket (amelyen mindenképp futva haladj és csak akkor vállalkozz rá, ha hosszú szárú bakancsban vagy!), másrészt a kényelmes „panoráma utat”, amely bár oldalról kerüli meg a hegyet, mégis a parkolóba vezet.

Ami mindenképp legyen nálad:

• ferrata felszerelés (sisak, beülő, Y)
• kesztyű
• pihenőszár és egy plusz karabiner
• hűvösebb időben sapka (akár olyan, amit a sisak alá is fel tudsz venni) + váltó póló, pulcsi
• esőkabát
• fejlámpa
• 3 l víz és energiaszelet, szendvics, gyümölcs
• pár Euró a hüttéhez 

Kellemes túrázást, ködmentes időt és csodaszép élményeket kívánok!