Amikor utoljára Nógrád megyében barangoltunk, akkor elhatároztuk, hogy új úti célokat keresve egy ideig nem lépjük át a megyehatárt, hiszen azt gondoltuk, hogy az elmúlt egy évben bejártuk az általunk fontosnak, érdekesnek tartott vidékeket és helyszíneket. Egy őszi este, a Nőtincsi tó mellett kocsikázva hatalmas egyetértésben megjegyeztük a férjemmel, hogy talán az ország egyik legszebb területe ez, amely a természeti szépségein túl tele van emberi kéz alkotta kreativitással, ötlettel és meglepetéssel. A túraútvonalak mentén sorra bukkantunk olyan alkotásokra, amelyek még szebbé, érdekesebbé tették az adott természetvédelmi területet. A kis könyvtárra emlékeztető buszmegálló, amely az utazóknak ingyen elvihető szépirodalmi alkotásokat kínált (a mobiltelefon nyomkodása helyett); a gyermekrajzot idéző, betonra festett, óriás túratérkép; a csúszdával egybekötött lombkorona tanösvény; a hasadékot átívelő gyalogos függőhíd csupán csak egy-egy kiragadott példák arra vonatkozóan, hogy tényleg különleges és rendkívül családbarát régiója ez országunknak.

Szóval épp, egy kis időre búcsút intettünk volna, ha egyik este egy túrázós fórumban nem találok rá arra a fotóra, amely ismét Nógrád megyébe csábított. A felvételen egy hegytetőre épített, egészen pontosan fa elemekből összeállított hatalmas kéz (leginkább tenyér) volt látható, amely csodálatos panorámát nyújtott a mesébe illő vidékre. Természetesen, ahogy lenni szokott, egy mások által készített szép fotóval nem igazán értem be. Az első adandó alkalommal tehát mi is útra keltünk, hogy megcsodálhassuk azt a különleges építményt, amely egyszerre kilátópontként és pihenőként is szolgál az Országos Kéktúra ezen a szakaszán kirándulóknak.

A műalkotás külön érdekessége, hogy a túraútvonalon nincs jelölve, az interneten se található róla semmilyen információ, sőt még azt sem lehet tudni, hogy ki és mikor építette? Viszonylag új lehet, hiszen egyrészt az építéséhez szükséges faanyag darabjai még a szobor mellett fellelhetőek, másrészt a tavalyi látogatásunk alkalmával még nem hallottunk róla.

Mindenesetre hihetetlen érdekes és megindító (pláne a mai, énközpontú társadalmunkban) ez a hegyoldalban található, "alkotó nélküli" óriás kéz, amelyről mindenki eldöntheti, hogy az adott pillanatban számára mit jelent: Isten kezét, a természet őrzőjét, a mindenhol fellelhető oltalmat, vagy egészen mást.

Na, de pontosan hol is található "a kéz", és milyen túraútvonal vezet oda?

A név nélküli kilátónak Felsőtold, egy mindösszesen 125 főt számláló, aprócska nógrádi település ad otthont. A téli szürkeségben már viszonylag messziről feltűnik a világosbarna építmény, amely közvetlenül a község fölött található. De mivel nekünk (egy nyári kirándulás alkalmával) a Hollókői vár kimaradt, így Felsőtoldtól csupán 4 km-re található palóc falu mellett parkoltunk le, hogy végre – turistáktól mentes időszakba – útba ejtsük a várat és annak közvetlen területét.

A kéktúra jelzését követve először a várat értük el, pontosabban egy olyan útelágazáshoz értünk, ahol jobbra kanyarodva az erődítmény, balra kanyarodva pedig Alsótold felé vezető, közel 6 km-es útszakasz érhető el. Azt tudtuk, hogy Hollókő felől közelítve Felsőtold, Alsótold előtt található (azaz a túra kevesebb lesz, mint 6 km), de mivel a szoborhoz vezető útvonal pontos hosszát nem ismertük, így elhatároztuk, hogy először balra tartunk, majd visszafele sétálunk el a várhoz.

Az enyhén havas és jeges úton elkanyarodtunk hát balra, és lassan sétálva a téli napsütésben újra kiélveztük a magányt és a csendet. Az útvonal "a kéz szobra" nélkül is csodaszép és viszonylag különleges, hiszen szinte végig kilátást biztosít a környező vidékre. A terep könnyű, csak pár rövid emelkedő töri meg a vízszintest. A jól látható kék jelzést követve, kb. 2,5 km után, kellemes tempóban haladva, 1 óra alatt értük el az előre kiszemelt célt, amely csak úgy, mindenfajta kitérő nélkül "megjelent".

Zsebünkből előkapva a telefont fotóztunk párat (na jó, jó párat), majd kiélvezve azt, hogy totál egyedül vagyunk, beszélgettünk, a két éves kislányunkkal játszottunk és tét nélküli fogadásokat tettünk a szobor ismeretlen alkotójára.

Megvárva a lemenő nap első sugarait, ugyanazon az úton elindultunk visszafelé a vár irányába, ahol a téli tájban gyönyörködve még lesétáltunk Hollókő szépséges falvába, majd megkerestük az út szélén hagyott autónkat.

Tippek az ide látogatóknak:

• Hollókőre érkezve, mi nem annyira szerencsés helyen parkoltunk le, pedig ha egy picit továbbgurultunk volna, akkor megtaláljuk a vár nagy, ingyenes parkolóját. 
• Télen az összes nyilvános mosdó és jelenleg szinte az összes étterem zárva tart, így az effajta igényeket igen problémás kielégíteni. (Jobb híján maradnak a mínuszok és a természet lágy öle.)
• A terep bár könnyű, de télen havas, hideg időben eléggé csúszik, így megfelelő túrabakancs és bakancsra csatolható csúszásgátló használata (erősen) ajánlott.
• Az útvonal nagyon jól jelölt, így ennek a kirándulásnak térkép vagy túraalkalmazás használata nélkül is bátran nekivághatunk.
• Az általunk bejárt és a fentiekben leírt útvonal oda-vissza kb. 6 km, ami kellemes tempóban haladva 2-3 órás kirándulást jelent.
• A Hollókői vár jelenleg zárva tart, így hosszabb várlátogatásra most nem érdemes készülni.
• Az útvonal családbarát, de babakocsival nem járható, így hordozó használata ajánlott. 
• További túratippek a környéken: https://utazojogik.blog.hu/2020/07/09/a_paloc_grand_canyon_es_az_osvilagi_pompeji

Az elmúlt években folyamatosan a különleges, nem annyira felkapott helyszíneket keresem, így a „felsőtoldi kéz” a kedvencem lett. Hihetetlen meditatív a tenyér közepén, a hegyek ölelésében kicsit elcsendesedni. Itt tényleg minden adott ahhoz, hogy belélegezzük a frisset, az újat, a jót és egy nagy kilégzéssel elengedjük azt, ami már nem hozzánk való.

Amennyiben folytatnánk spirituális utazásunkat, úgy lehetőleg bakanccsal sétáljunk át az innen 3 km-re található Garábra, ahol a világ legnagyobb hangtálja mellett, egy koncertet hallgatva pihenjünk meg! (Bővebb információ: https://utazojogik.blog.hu/2020/11/16/garab_csodaja)

További képek a helyszínről: