Rátaláltunk, leteszteltük és azóta ajánljuk: mindenkinek! Mindegy, hogy gyerekkel mész vagy egyedül, hogy fiatal vagy, vagy öreg, ez lenyűgöz, magával ragad, még ködben és esőben is.

Mi egy lengyelországi bakancsos túra levezető napjaként érkeztünk ide, tehát Zakopane városából közelítettük meg Zár városát (két város közötti távolság összesen 35 km). Természetesen nem kell több napra utaznod, így ha nem szeretnél szállást foglalni és bírod a vezetést, akkor akár egy napra is érdemes ide kilátogatni, hiszen Budapesttől mindösszesen 328 km-re található a Bélai-Tátra legújabb látványossága, a Lombkorona-tanösvény.

A tanösvény és a kilátó megközelítését túrának nem nevezném, hanem inkább egy 30 perces kirándulásnak, hegyre fel, aztán pedig le. A tervezők gondoltak a kényelemre is, így ha nem szeretnél bakancsot húzni, akkor a tanösvényt libegővel is megközelítheted. Igazából itt minden a turisták kiszolgálásáról és a szórakoztatásról szól, mert szerencsére sem a parkolásért, sem egy normális mosdóért, sem egy finom meleg kávéért vagy éppen egy jéghideg csapolt koffoláért nem kell küzdeni. Egy feladatod van: elutazni ide és élvezni a Tátra nyújtotta panorámát és hangulatot.

A tanösvényről: http://www.magas-tatra.info/2017/10/kulonleges-turistaut-epult-belai.html

A kilátótorony külön érdekessége, hogy a tetején egy „trambulin szerű” háló található, amelyre rámerészkedve, 32 m magasságban sétálhatsz vagy ugrálhatsz a Tátra felett. Egy szó, mint száz, itt aztán kedvedre tesztelheted a tériszonyodat.

Egy dologra viszont figyelj (!), a tanösvény – lehet csak őszi, téli időszakban – 15.00-kor bezár, szóval nekünk egy finom lengyel csokink bánta azt, hogy a 8 perces késésünk ellenére beengedtek. 

Javasolt szálláshelyek a környéken: Ótátrafüred -  22 perc; 22,4 km // Zakopane 48 perc; 39,7 km // Poprád 33 perc; 35 km

Élménybeszámoló: Országos Kék Túra 4-5 szakasz

Útvonal: Keszthely-Tapolca-Badacsonytördemic.

~27km (+/-500m szint), ~17km (+/-400m szint)

Az, hogy ma jó volt az idő (folyamatos, de nem tűző napsütés, kellemes meleg, semmi szél vagy felhő), az csak szerencse, viszont maga az út egyszerűen fantasztikus. A balatoni részéknél gyakorlatilag ugyan azon tájakat járjuk be, csak más oldalról, szögből. Ez igaz a Sümeg-Keszthely szakaszra is, viszont az hosszabb, picit fárasztóbb, de ez a két szakasz teljesítménytúrázóknak egy, kirándulóknak 2-3 nap alatt teljesíthető.

Ősszel vagy tavasszal hévízi, tapolcai fürdőzéssel, városnézéssel akár, nyáron balatoni strandolással megszakítható, toldható. Habár mindkét szakaszban vannak unalmas részek (pl. Tapolca-Lesenceistvánd szakasz), ezek kihagyhatók, ha valaki nem a pecsételőfüzettel, hanem csak úgy túrázik. A többi rész pedig tényleg maga a csoda.

A szintemelkedés nem vészes, ellenben amikor van, akkor meredek.

A hegyeket a szőlőskertek közt felfele kígyózó kis kanyargós utakon másszuk meg. Szusszanásnyi pihenők közben visszanézve a domboldalban a kis présházak, szőlőtőkék rendezett sorai, a távoli hegyek, a falvak egyre apróbb házai látszanak. Aztán feljutunk és a Tanúhegyek fogadnak a körpanoráma részeként. Majd folytatva az utat, a fák közül mind többször kerül elénk a Balaton. Ez a látvány kísér szinte végig vagy jobbról, vagy balról, mindig más szeletét mutatva, ahogy a hegyek kitakarják részeit.

Vállus környékén (4-es szakasz) van egy kis eldugott pados kilátő, ahonnan szinte a teljes tó látható.

Látnivaló a tavon es hegyeken kívül is van: Keszthelyen maga a város, a Festetics-kastély, Festetics-kilátó, Tapolcán a Malom-tó és a park, a barlang-fürdő.

Ajánlott étel-ital: balatoni hal, sajt, kenyér, bor.

Ajánlott irodalom: Hamvas Béla: A bor filozófiája. Egy csendes domboldalon, a napsütésben heverve, badacsonyi bort kortyolva. �

Utazási tanács: Ha vonattal utazunk, egyrészt végig az északi parton megy végig, szép a táj, másrészt jó fél nap csak az út, 7-8 óra oda-vissza.

Bővebb infó: https://hu.wikipedia.org/wiki/4-es_sz%C3%A1m%C3%BA_Orsz%C3%A1gos_K%C3%A9kt%C3%BAra_szakasz  

Idén kétszer látogattunk el ide, egyszer azért, hogy felfedezzük, másodszor pedig azért, hogy szülinapi ajándéknak adjuk ezt az utazást, két, számomra nagyon fontos embernek. A látványos szurdoktúra – amely Podlesokból indul - szerelem lett, tényleg az első látásra. Azt gondolom ez a túra nem extrán fárasztó, nem igazán nehéz, de ennek a kirándulásnak és utazásnak nem is ez az elsődleges célja. (És persze azért a 20 km-es túra után nem kellett álomba ringatni.)

Szuper dolog az, hogy a Kysel-szurdok mindösszesen 290 km-re található Budapesttől és kicsit több, mint 4 óra utazással elérhető. Az autópálya szlovák oldalon maximálisan kikerülhető, sőt ajánlott is, hiszen hihetetlen szép, erdei, szerpentines úton lehet megközelíteni Podlesok turistaközpontját. Autóval egy nagy, őrzött parkolóban lehet megállni, amely 2 Euró/autó áron érhető el. A nemzeti parkba szintén jegyet kell váltani és ha nemcsak túrázni, hanem ferratazni is szeretnél, akkor az plusz 5 Euró/fő.

Ha már ott vagy és elszántad magad a túrázásra, akkor én a via ferrata utat mindenképpen ajánlom. Remek út ez a kezdők számára azért, mert rendkívül látványos, viszonylag hosszú, viszont nem tartogat semmi extra megterhelést, így könnyedén és játékosan elsajátítható rajta (a nehezebb ferrata utakhoz szükséges) első lépések. Természetesen, ha már „másztál”, akkor is javaslom, hogy látogass el ide, mert bár tényleg egyszerű az út, mégis nagyszerű és hihetetlen élmény egy vízesés mellett a csúcsra kapaszkodni.

Röviden a Kysel-szurdokról: 

2016. augusztus 18-án nyitották meg újra a Szlovák Paradicsomban található szurdokot, amely 40 évvel ezelőtt egy hatalmas tűzvész következtében leégett. A pusztító tűzvészt követő, idáig eltelt 40 évben a szurdokban emberi beavatkozás nélkül lassan helyreálltak a természetes állapotok, így lehetővé vált a völgy e részének újbóli megnyitása a turisták előtt.

Bővebb információ: http://www.magas-tatra.info/2016/08/40-ev-utan-megnyitottak-kysel-szurdokot.html

Mi – mindkét alkalommal – egy kb. 20 km-es túrát tettünk meg, kb. 7 óra alatt. Budapestről 06.30-kor indultunk, így kényelmesen odaérve 11.00 körül el is tudtuk kezdeni a túránkat. A térségben számos útvonal van, így érdemes mindent előre megtervezni, mert a legtöbb útvonal az csak egyirányban járható, így az esetleges újratervezés sok időt vehet igénybe. Fontos azt kihangsúlyoznom, hogy mivel tavaly új útvonalakat is építettek, így a régebbi Tátra térképek egyszerűen használhatatlanok, vagy legalábbis ezekkel az út eléggé kalandos. Javaslom, hogy minden ide vágyó túrázó szerezzen be egy 2017-es térképet, amely már tartalmazz a ferrata és a 2016-ban nyitott szakasz útvonaltát is!

Amennyiben a napotokba belefér egy egész napos túra és via ferrata, akkor én az alábbi útvonalat javaslom: Podlesok parkolójából a „zöld” úton haladjatok a csak felfele járható szurdok úton, amely egy igazi mesevilág, tele izgalmas létrákkal, lépcsőkkel és gerendákkal. Ennek az útnak a végén térjetek balra és kövessétek a „sárga” utat a Kláštorisko nagy, füves fennsíkjára. Érdemes ott egy kicsit megpihenni, megebédelni, mert ez kb. túra negyede. Innen a jelzéseket követve eléritek a könnyed via ferrata utat, amelynek a csúcspontja a vízesés melletti mászás. (Erre az útra feltétlen béreljetek via ferrata szettet, illetve figyeljetek arra, hogy jó oldalról közelítsétek meg, mert ez az út is csak egy oldalról járható!) A ferrata út végén ismét kövessétek a jelzéseket Kláštorisko felé, majd pedig a piros úton térjetek vissza a parkolóba.

Fontos: elegendő vizet vigyetek magatokkal, mert vízvételi lehetőség viszonylag kevés helyen van, és ha visszafele 18.00-ig nem éritek el Kláštorisko vendégházát, akkor könnyen víz nélkül maradhattok!

Túra jellemzői:

• kalandos
• látványos
• csodaszép
• nem extrém
• nincs nagy szintemelkedés
• számos útvonala miatt könnyen tervezhető, bármilyen programhoz könnyen alakítható

Bővebb infó: http://kirandulastippek.hu/szlovak-paradicsom-szepesseg/velky-kysel-szurdok

Vannak olyan utazások és túrák, ahol a látványt nem lehet szavakba önteni, mert egyszerűen a leírására nincsenek megfelelő kifejezések. Körbe lehet írni, az élményekből valamit át lehet adni - amit majd nyilván most én is megpróbálok - de a lehető legjobb, ha fogod magad, összepakolsz, beszállsz egy autóba, elmész és saját szemeddel nézed meg a téli Plitvicei Nemzeti Parkot, amely jelenleg egy 16 befagyott tóból és számtalan jégbe zárt vízesésből álló csoda. 

A helyiek szerint is egy ritka utazásnak lehettünk a részesei, mivel a túránk előtti napon friss, 60 cm hó esett, a hőmérséklet napokig bőven mínusz alatt volt, így olyan látványt nyújtott a park, amit az eddigi években talán egyszer sem. Tudni kell azt, hogy a Plitvicei Nemzeti Park a Dinári-hegységben található és a tengerszint feletti magassága 418 és 1279 méter között változik, tehát egyáltalán nem biztos az, hogy minden télen hó födte táj fogadja a túrázókat. Nekünk tehát hihetetlen szerencsénk volt, mert a hidegfront pár nappal megelőzött minket, így egy valódi jégvilágban fedezhettük fel a park legszebb túraútvonalait, tavait és zubogóit. 

Számomra a legmegdöbbentőbb és legkülönlegesebb élmény az volt, hogy a jéggé fagyott zubogók és vízesések kéken világító "neoncsövekként" ragyogtak még a szürke, ködös időben is. Hihetetlen látvány nyújtott park, ahogy a hófödte tájon orgonasípokhoz hasonló jeges oszlopok világították be a területet. 

A szerencsénket még az is tetézte, hogy a téli időjárás ellenére sem zárták le a teljes alsó utat, így aki vállalta, hogy a térdig érő hóban utat tör magának, az mehetett, amerre csak akart. Nos, mi vállaltuk ezt, önként és dalolva és végül egy 6 órás túra alatt bejártuk a park alsó, tavaktól tarkított területét. 

Én azért párszor estem, keltem, így mindenképp azt javaslom, hogy a szokásos téli túra öltözet mellett legyen nálad túrabakancsra szerelhető hótalp vagy csúszásgátló (pl.: http://www.decathlon.hu/C-309763-hotalp-csuszasgatlo) mert az nagyon sokat segíthet. A fa pallók nagy többsége is jeges, így ha nem te vagy a szerencsés első, aki a havat letapossa róla, akkor a csúszásveszély is fokozott lehet. 

Amit még feltétlen javasolnék, hogy az utazásodat kösd össze egy éjszaka kint alvással, mert azért hihetetlen mód kivesz egy egész napos hóban, mínuszokban tett túra. Egyszerűbb levezetni, ott megszállni és másnap újult erővel nekivágni a kalandozásnak. Visszafele úgyis előtted áll közel 500 km, szóval szerintem ezt a téli, hideg, csúszós, olykor kiszámíthatatlan utakon nem kell megduplázni. Én mindig a www.booking.com-on foglalok szállást és még sosem csalódtam. Az oldalon az igényeidnek megfelelően tudsz keresgélni és tényleg számtalan lehetőséget találsz, kb. 5 perc ráfordítással. 

Mi általában mindig turista házakban szállunk meg, de most az egyszer úgy gondoltam, hogy nekünk is jár egy kis luxus :), így az éjszakánkat egy olyan szálláson töltöttük, ahol az esti szaunázás után a hóban fürödtünk. Ezt is, ahogy az egész utat ajánlom mindenkinek, mert arra jöttem rá, hogy nyáron szinte bárhol ki lehet húzni egy éjszakát, de télen azért nagyon jól tud esni egy forró leves és egy hatalmas meleg ággyal váró, befűtött szoba.

De, akkor most jöjjenek az anyagiak, amelyekkel mindenképp kalkulálnod kell, ha nekivágsz ennek az utazásnak. 

Autópálya horvát oldalon (személyautóval számolva): 122 kuna összesen. Két kapun kell átmenned, az egyik út költsége 42 kuna, a másik úté 19 kuna, így ez összesen 61 kuna. (Oda-vissza az út tehát 122 kuna.)

A nemzeti parknál télen a parkolás ingyenes. 

A belépő ebben az évszakban 55 kuna, a nyári 180 kuna (!) helyett. Sőt ha többen mentek, akkor csoportos kedvezmény is kérhető, így a belépő akár 35 kuna/fő is lehet. 

A benzin ugye az adott és erre nem is írok árat, hiszen ez nagyban függ a fogyasztástól és attól, hogy hányan mentek egy autóban, azaz hány fele oszlanak a költségek. 

A határnál számíthattok egy kis ellenőrzésre (csomagtartóba kukkantás és hasonlók), valamint hólánc mindenképpen legyen nálatok, mert a parkhoz vezető út hóesésben kizárólag lánccal közelíthető meg. 

És ha már arra jártok, akkor semmiképpen se hajtsatok át Slunj falucskán!

http://www.origo.hu/utazas/europa/20160806-beszamolo-egy-kirandulasrol-a-horvatorszagi-slunjban.html

Álljatok meg, fizessétek ki a 6 kuna/autó parkolást és nézzétek meg azt a csodát is! Kár lenne kihagyni, és csak a visszapillantó tükörből szemlélni az elhalasztott lehetőséget. 

Egy szó, mint száz: menjetek!

Bakancslistára felírni és menni, menni, mert ezt látni kell, egy életben egyszer, legalább! 

További fotóim: https://www.facebook.com/pg/utazojogik/photos/?tab=album&album_id=310202429381502 és egy velünk utazó, profi fotós szemével: https://www.facebook.com/urbanphoto.hu/posts/1238583716227344. 

Általában az ilyen utakról és arról, hogy ott voltunk, nem beszélünk, csak mélyen hallgatunk és magukban örülünk annak, hogy ezt átélhettük, és leginkább annak, hogy túléltük. Hogy miért nem beszélünk róla? Mert egy ilyen túra igazából áthág minden szabályt, figyelmeztetést és előírást. Nyilván, akik gyakran másznak, úgyis belefutnak ilyen élethelyzetekbe, akik meg csak hébe-hóba ferratáznak, azoknak ezt, így, semmiképpen sem javaslom. Viszont leírni leírom, mert ez is egy tapasztalat volt és talán más "adrenalin sokkra" vágyó utazónak adhat némi segítséget. 

Mentségemre legyen mondva, hogy igazából napsütéses szeptember volt és ez a hónap még Ausztriában is bőven mászószezon. Gondoltuk, hogy elmegyünk újra a kedvenc mászóparadicsomunkba Prabichlbe (http://sielok.hu/siterep/prabichl/) és egy 3 napos via ferrata programmal zárjuk le a nyári kalandozásaink sorát. Az érkezünk napján túráztunk egyet és másnap arra keltünk, hogy egész éjjel havazott.

Itt szögezzük le (amivel nem árt tisztában lenni): a hegyekben nem Te irányítasz, hanem az Időjárás! Így bármit is tervezel, azt vagy támogatják "felülről" vagy nem. Nos, minket ezen a hétvégén nem támogattak. :)

A szállásunk kb. 1200 m magasan volt, és bár ott nem volt hó, mégis, ha felnéztünk a közeli hegyekre, akkor a hófoltok már láthatóak voltak. Aznap amúgy az Eisenerzer Klettersteiget másztuk volna, amely egy C-D-s út, de ezt értelemszerűen elvetettük. Számba vettük a közeli ferrata pályákat, és végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk (a tőlünk kb. egy órás autóútra lévő) Hochkar síterepre és megnézzük a Helikraft Klettersteig pályáját. 

A ferrata szakmai leírása: http://www.hegyvilag.hu/?p=2196

Ez a pálya, amúgy az egyik kedvenc "tanuló" utam, mert van benne minden, ami izgalmassá tesz egy ferratát: fahinta, kötélhíd, egy függőleges, nehézségeket tartogató fal, majd egy viszonylag hosszú, traverz szakasz. Az egész nem túl nehéz, viszont arra tökéletes, hogy gyakorolj, tapasztalj, és azért az út eleje még izgalmakat is tartogat.

A Helikraftot már többször másztuk nyáron, így elhatároztuk, hogy most ilyen időjárási viszonyok között is megnézzük. A nap ragyogott, így joggal gondolhattuk, hogy elolvad a hó és bár a hó valóban olvadt, csak nem olyan ütemben, mint, ahogy azt vártuk, terveztük. A túrának tízen vágtunk neki, de végül csak négyen döntöttünk úgy, hogy végigmegyünk, vállalva azt, hogy lesz, ami lesz. Két barátom, egy túravezető és én.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy mennyi minden történhetett volna, de nem tudok mást mondani, csak azt, hogy imádtam ezt a másfél órát. Természetesen egy "C" falnál nehezebbet, hóban, fagyban, sosem vállaltam volna be, de ez az extrém időjárás azért még jobban feldobta, az amúgy is izgalmas pályát. Pontosan tudtuk azt, hogy ha túljutunk a kezdő falon (ami általában mindenhol a legnehezebb), akkor "csak" a traverz rész van hátra. Beszélgettünk, gyakran poénokkal próbáltunk túljutni a nehéz helyzeteken, és mire elértünk az út végéhez, tudtuk, hogy amíg élünk, ezt nem felejtjük el. 

Itt mondanék köszönetet a mindig mosolygós Mambónak, a Hotel Bahnhof egyik tulajdonosának, aki teljesen baráti alapon kísér minket a helyi túrákra. Köszönjük a segítségét és támogatását, és ha egy szuper helyen akartok megszállni, akkor őket tényleg teljes szívvel ajánlom! A legjobb szállást vezetik a környéken (http://www.praebichl.hu/), és ezt a panziót, amúgy a tulajdonosok kedvességén túl, azért is preferálom, mert a környék remek programlehetőségeket kínál. Van itt számos túraútvonal, rafting pálya, via ferrata és a Bahnhofban mindig akad olyan túravezető akitől tudtok tippet, segítséget, tanácsot kérni és adott esetben szükséges felszerelést bérelni. 

Visszatérve a Helikraft Klettersteig útra, ha időtök engedi, akkor mindenképp menjetek el! Egy 2-3 napos ferrata túra "bemelegítőjének" remek program, és még tényleg nem találkoztam olyan emberrel, akinek ez ne tetszett volna. Még az 57 éves anyukám is megmászta egy kis rákészüléssel. Nincs előtte több órás túra. Felmész a parkolóig kocsival, sétálsz 30 percet (egy kis emelkedővel), azután mászol és egy könnyed túrával vissza is érsz az autókhoz.

A táj csodás, és ha szerencséd van, akkor a vassodronyról még őzikéket is láthatsz a füves domboldalakon. :)

Búcsúzásképp csatolok egy képet a nem havas, csodaszép útvonalról. 

Télen, hóban, a hegyekben túrázni maga az álom, hiszen már első gondaltra is felidézi a mesék csodás világát. Nagy pelyhekben hullik a hó, ragyog a nap, mi pedig soha nem múló mosollyal az arcunkon sétálunk felfelé, hogy aztán elénk táruljon egy emberekről mentes, hófödte a táj, ahol talán még őzikék is ugrálnak. Nos, ez az álom. 

A valóság pedig az, hogy kint a hegyekben mocsok hideg van és, ha nincs megfelelő ruházatod, akkor konkrétan öt perc alatt teljesen átázol, a végtagjaid elkezdenek "lefagyni", és  a Walt Disney filmek helyett majd a "Jégkorszak" ugrik be. Egy téli túra tervezésekor ezért a legfontosabb a megfelelő öltözet kiválasztása! Amíg nyáron spórolhatsz és konkrétan - egy kis túlzással - fittyet hányhatsz arra, hogy egy jó bakancson kívül mit veszel fel, addig télen ezt nem teheted meg! Alapvető fontosságú a vízálló ruházat és túracipő, valamint a megfelelő aláöltözet. Amíg nyáron, a szabadban bármikor átöltözhetsz és az izzadt pólódat egy szárazra cserélheted, addig télen erre nincs mód. Így az "elátkozott listán" az átázott túrabakancs és vizes zokni után a nedves és nedvesen is maradó felső ruházat következik. Amúgy ezzel nincs is baj, ha folyamatosan mozogsz és egy percere sem állsz meg. (Nyilván ez egy vicc.) Amint viszont megpihensz, azonnal érezni fogod a testedre - egy jeges mellényként - tapadó pólót. 

Így ha nem szeretnél százezreket költeni egy téli túra előtt, akkor az alábbi fontossági sorrendben szered be a megfelelő öltözetet: 

1. téli túrára alkalmas, vízhatlan bakancs
2. megfelelő aláöltözet - a témáról itt bővebben olvashatsz: http://www.mormota.eu/egyeb/milyen-egy-jo-alaoltozet 
3. vízhatlan kabát
4. vízhatlan túranadrág vagy térdig érő kamásli
5. thermo béléses sapka, kesztyű és a nyakadat szorosan fogó sál
6. vízhatlan hátizsák
7. termosz, tele meleg teával :)
8. fejlámpa (ez mindig legyen nálad, még nyáron is, tartalék elemmel együtt!)
9. váltó hegymászó zokni vagy meleg gyapjú zokni - tippek zokni választáshoz: https://www.mountex.hu/tippek/zokni
10. elegendő étel, energiaszelet

A 4-s pontra egy kicsit felhívnám a figyelmed, mert ha spórolni szeretnél, akkor szerintem leginkább a nadrágon lehet. A téli túranadrágok többségének csillagászati ára van (és bár valóban professzionálisak), de egy térdig érő kamásli a nyári nadrágra húzva (megfelelő aláöltözet) mellett remek szolgálatot tehet. Nyilván nem mindegy, hogy a Fátrába mész, vagy Norvégiába, de a tapasztalatom az, hogy ha havat is kell taposni az úton, egy ilyen kombináció megóv az átázástól és a megfázástól. Amúgy meg természetesen a snowboard nadrágok is tökéletesek ilyen célra. (A kamásli és sínadrág kombináció meg egyszerűen atombiztos megoldás.) 

Mielőtt azonban magadra húznál minden meleg és vízhatlan ruházatot, amit csak a túraboltok rád sóztak, a legfontosabb az, hogy alkalmazkodj a kinti hőmérséklethez. Ne felejtsd el azt sem, hogy menni fogsz - vélhetően egy szakaszon kőkeményen felfelé - így nem jó teljesen leizzadni és kimelegedni. Ha az indulásnál érzed a hideget, netán egy picit fázol, az jó :) mert, amint elkezdesz mozogni, már nem fogsz. 

Ha olyan helyre mész, ahol nagy hó várható, érdemes hótalpat bérleni, mert az nagyban megkönnyíti az utadat. Nem süllyedsz el a hóban, és nem úgy fogsz túrázni, hogy egy métert haladsz felfele, és utána 50 centimétert csúszol vissza. :) Hótalpat számos helyen lehet bérelni, általában kaució ellenében napi 500 Ft-ért. Szóval ezen nem érdemes spórolni! 

Hótalpas bérlés pl. itt: http://www.tengerszem.hu/?p=turabolt

A túrafelszerelésen túl pedig lenne még 2 fontos tanácsom egy téli túra megtervezéséhez.

1. Sose menj turisták előtt lezárt területre, még akkor sem, ha látszólag nincs semmi veszély, ha süt a nap és kék az ég! Ezek az utak nem véletlenül vannak lezárva! Válhat hirtelen életveszélyessé a túraútvonal, lehet lavinaveszély és számos olyan eset, amire nem is gondolnál. Maradj csak a kijelölt utakon, és hidd el, egy téli túra önmagában hihetetlen élmény, nem kell feleslegesen fokozni a kalandot! :) 
2. Készülj fel arra, hogy télen minden túrát sokkal lassabban teljesítesz, azaz számolj legalább plusz két-három órával! Nehéz a hóban felfele kaptatni, irtóra kivesz a hideg és a szokatlanul friss levegő, arról nem is beszélve, hogy a megszokottnál sokkal hamarabb sötétedik. Szóval indulj korán, válassz egy kb. 5 órásnak mondott túrát és ha nem vagy világjáró, akkor azzal bőségesen elleszel egy napra. 

Hajrá, hajrá! Indulj, menj! Mert ha jól látom, most is szállingózik a hó! :) 

Nos, én 2011-ben ezzel az úttal kezdtem a via ferrata utazásiam sorát, és, amit most tanácsolhatok: ezt sose tedd! Tényleg! :) De akkor még nem voltak hazai pályák, sőt a legtöbb magyar embernek az a szó, hogy „ferrata” sem mondott semmit. Igazából még nekem sem.

Emlékszem, hogy az akkori párom unszolására jelentkeztünk egy extrém sport hétvégére, ahol a rafting mellett kipróbáltuk a via ferratat is, nevezetesen a Salzatal Klettersteiget. (Erről az útról, majd az ezt részletező bejegyzésben találhattok bővebb információt.) A Salzatal pálya besorolása ugyan „D”, de mivel sokan voltunk (több túravezetővel, akik lépten-nyomon segítettek) így nem igazán érzékeltem az út valódi nehézségét. Ezt azért írom le, mert azt gondolom, hogy ez az első olyan buktató, ami veszélyes lehet. Teljesen más totál egyedül megmászni egy utat, mint egy vezetővel, aki segít, ha elakadsz, felhúz, ha baj van, vagy éppen megmutatja a könnyebb utat. Tehát konkrétan talán észre sem veszed a D-s szakaszt. Azóta azt gondolom és vallom, hogy akkor másztál meg egy ferrata utat, ha egyedül, minden külső segítség nélkül tetted azt. 

Egy szó, mint száz, leszámítva ezt az egy tapasztalatot nekivágtunk a számtalan izgalmat és kalandot tartogató Haidsteignek, ketten, november 1-én.

Elsőre meg sem találtuk a ferrata út becsatlakozási pontját, így gyalog felmásztunk a törmelékes leejtőn a hegy tetejére, ahol ránk sötétedett, így fejlámpával mentünk vissza a parkolóba. Szóval mondhatni elcsesztünk mindent, amit csak lehetett. :) Így nem volt mit tenni, kint aludtunk és másnap újra nekivágtunk a nagy tervnek. Újra elmentünk a parkolóba, újra felmásztunk a combos kaptatókon, de most végre megtaláltuk a vassodrony végét, amire egy kis pihenőt követőn rácsatlakoztunk. Elindultunk és én sokkot kaptam. Szó szerint. Potyogtak a könnyeim, elátkoztam mindenkit és mire elértük a Fekete Madonnát éveket öregedtem. Megfogadtam, hogy soha, de soha többet a hegyek közelébe sem megyek.

Azért itt hozzátenném, hogy azért kezdtem el falat mászni, túrázni, majd ferratazni, hogy leküzdjem – az akkor még hihetetlen mértékű - tériszonyomat. Az elképzelésem nem volt rossz, csak nem itt kellett volna kezdeni a terápiát. Akkor azt gondoltam, hogy sportember vagyok, edzek naponta több órát, így a nehézségeken könnyen túljutok majd. Azzal viszont nem számoltam, hogy az elmém totál megbénítja a testem, és, hogy a legtöbb dolog a falon (amúgy nemcsak a falon) agyban dől el.  A félelmeim rabjává váltam, és a csodás tájat és utazást pokolnak éltem meg.

Azóta többször voltam ott, konkrétan hatszor. Tavasszal, nyáron, ősszel és a Haidsteig a kedvenc utam lett.

A besorolása szerint ez egy C-D-s ferrata, de azt gondolom, hogy semmiképpen sem becsüljük alá az utat! Eleve egy egész napos programról van szó, hiszen egy másfél órás, nehéz túra után következik egy két órás ferrata, majd szintén egy két órás túra lefele. Összeadva, ez pihenő nélkül is egy közel hat órás program. Szóval a legelső tanácsom az, hogy induljatok el időben, és az utat egy egész napos (8 órás) túrára tervezzétek. Úgyis megfogtok állni enni, inni, pihenni és semmi értelme annak, hogy sötétben, éjjel, fejlámpával keressétek a fákon a jelzéseket. Ebben is volt részem, és szerintem ez egy szinten túl, csak a filmekben poén.

Mielőtt erre az útra vállalkozol, mászd meg a hazai pályákat (Csesznek: C-D; Cuhavölgye: C; Tatabánya: C-D) és ha azok teljes biztonsággal mennek, akkor vágj neki ennek - és amúgy az összes határon túli - pályának. Egy magyar ember számára, aki talán sosem volt még igazán magas hegyek ölelésében, eleve sokkoló a látvány, a tér, ami körülveszi a ferrata során. A "mászás" során „utadba kerül” majd két beépített vaslétra. De ezek a létrák nem egyenlőek a Rám-szakadék létráival. Ezek a „semmiben” vannak, olyan magasan, ahol lehet még sosem voltál.  Szóval nem elég erősnek lenned, bírnod kell a látványt, a magasságot és az egész napos túrával járó fáradtságot.

Nyilván elijeszteni sem szeretnék senkit, mert ez a ferrata valóban pazar és hihetetlenül izgalmas, szóval a teljesítése szinte alap. :) Csupán azt gondolom, hogy jobb testileg és lelkileg is felkészülten nekivágni, mert a rettegés helyett az élmény lenne a cél. És ez az út bőven tartogat élményeket.

A ferrata szakmai leírását itt találod: http://www.hegyvilag.hu/?p=1127

Ha felértél a csúcsra, akkor egy forró tea, vagy éppen egy hideg sör mellett, pihenj meg és élvezd a látványt! Mert a panoráma mesés, amolyan űrbéli táj tárul majd eléd.

Lefele útnak pedig választhatod egyrészt az izgalmas kőtörmeléket (amelyen mindenképp futva haladj és csak akkor vállalkozz rá, ha hosszú szárú bakancsban vagy!), másrészt a kényelmes „panoráma utat”, amely bár oldalról kerüli meg a hegyet, mégis a parkolóba vezet.

Ami mindenképp legyen nálad:

• ferrata felszerelés (sisak, beülő, Y)
• kesztyű
• pihenőszár és egy plusz karabiner
• hűvösebb időben sapka (akár olyan, amit a sisak alá is fel tudsz venni) + váltó póló, pulcsi
• esőkabát
• fejlámpa
• 3 l víz és energiaszelet, szendvics, gyümölcs
• pár Euró a hüttéhez 

Kellemes túrázást, ködmentes időt és csodaszép élményeket kívánok!