Közel két éve várok arra, hogy írjak a Somogy megyei Kéthelyről és a falu húsvéti szokásáról. Egy olyan készülődésről és ünnepre hangolódásról, amely talán egyedülálló az egész országban. Tavaly a közös, népi szokást (sok mindennel együtt) elmosta a Covid, de idén végre újra felállíthatták és megalkothatták azt az óriás, mesevilágra emlékeztető dekorációt, amelyben nem kis túlzással benne van a 2300 főt számláló falucska szíve-lelke.

Az, hogy a húsvét előtti hetekben saját készítésű alkotásokkal várják az ünnepet, már 2015-től hagyomány, azonban az első évekhez képest immár plusz 13 000 db hímes tojással, egy kb. 250 kg-os szalma nyúllal, egy 260 cm-es óriás tojással és egy világító alagúttal gazdagodott a fő tér installációja.

Rengeteg számot és adatot lehetne még felsorolni az előkészületekről és a megvalósítás folyamatairól, mint pl. azt, hogy az óriás hímes tojás megalkotásához 8,2 m3 polisztirolt és 125 kg vakolóanyagot használtak fel, vagy, hogy a szalmanyúl vázát 100 m acélhuzal alkotja, de azt hiszem ezek „csak” számok, amellyel akár egy előzetesen megrendelt, kültéri dekoráció is rendelkezhet.

Viszont, ami itt sokkal fontosabb és nagyon szerethető, az az összefogás, amely a falu lakóit jellemzi. Kéthelyen áprilisban a legtöbben azon munkálkodnak, hogy nemcsak megőrizzenek, hanem folyamatosan továbbfejlesszenek egy hagyományt. 

Molnár Balázs polgármester úr tervezi a teret, ebéd idejében pedig a létra legmagasabb fokára állva fest és díszít. Vancsó Mihályné Kati hetekig gyűjti a lakosoktól felajánlott hímes tojásokat, civilek és baráti társaságok (30-40 fős csoportba összeverődve) pedig két napon át, reggeltől estig dekorálnak. Mindezt azért, hogy a húsvéti ünnepek alatt a legszebb arcát mutassa Kéthely.

Szóval, ha a négynapos ünnepet a Balaton közelében tervezed eltölteni, akkor feltétlen látogass el a Keszthelytől 23 km-re, Fonyódtól 16 km-re, Balatonmáriafürdőtől mindössze 10 km-re található településre, ahol az ünnepi dekoráció megtekintésén túl, felfedezheted a szőlőültetvényekkel tarkított, csodás panorámával rendelkező túraútvonalat.

Kéthely ugyanis a Dél-balatoni Borvidék egyik legjelentősebb képviselője, ahol a Baglas-hegy lankáin közel 2000 éve termesztenek szőlőt, amelyből azóta is minőségi borokat szűrnek. Egy jól megtervezett „szőlőhegy túrával” egyrészt a borút vendéglátó pincéit is felkeresheted, másrészt pedig bejárhatod a páratlan szépségekkel és a népi vallásosság emlékeivel tarkított vidéket.

Amennyiben szeretnél egy hosszabb bakancsos túrát tenni, úgy autódat a falu központjában hagyva indulj el a Kristinus Borbirtok (azaz Marcali) felé, majd a falu köszöntő tábláját elhagyva fordulj jobbra a Baglas-hegyi kápolna irányába.

A kápolnát elérve már felcsillan a Balaton északi oldalának a látványa, amely panoráma feljebb haladva kiegészül a Keszthelyi-hegység, a Badacsony és az azt övező tanúhegyek, valamint a fonyódi partszakasz csodaszép látványával. Kilátó és egyéb nevezetesség hiányában szerencsére ez a túraútvonal egész évben teljesen érintetlen marad, így elvétve, csupán a szőlőültetvényeken munkálkodó gazdákkal találkozhatunk.

Folytatva túránkat, a kápolnát elhagyva, az első lehetőségnél jobbra tartva szép lassan, szinte észrevétlenül emelkedünk a domboldalon, majd a piros jelzést követve elérjük a hagyományokban gazdag Öregbaglas szőlőbirtokot, amelyet 1773-ban Hunyady gróf alapított. A birtok fölötti lankákon magasodik egy feszület, amelyet elérve, teljes csendben merülhetünk el a Balaton csodaszép világában.

(Ahogy korábban is említettem, a szőlőhegyen a legfontosabb útelágazásokat kőfeszületek őrzik, amelyből a Derdák-kereszt a maga több, mint 200 évével az egyik legjelentősebb.)

Kihasználva a csendet, a nyugalmat pihenjünk itt meg, majd vagy – magányra vágyva - folytassuk sétánkat az ültetvények melletti útvonalon, vagy az Öregbaglas irányába visszaereszkedve, a piros jelzést követve érjük el a falu, és vásári forgatag központját, a fő teret. 

Kihasználva a falusi turizmus vendégszeretetét együnk a helyi csárdában, vigyünk vásárfiát a forgatagból, fagyizzunk az út melletti bódéban (amely, amúgy szerintem a környék legjobb fagyiját kínálja), és ha a borkóstolást a nap végére hagynánk, akkor pedig szálljunk meg a falu, minden kényelemmel felszerelt, csodaszép panziójában.

Tippek az ide látogatóknak:

• parkolás a faluban, mindenhol ingyenes
• ha a túrát a fenti leírás alapján teljesítenéd, akkor a faluból kivezetve, gyalogosan is a bicikliúton haladj, majd a somogyszentpáli kereszteződésnél jobbra tartva haladj a kápolna irányába
• a fentiekben leírt útvonal egy könnyed, kb. 2 órás gyaloglással teljesíthető
• amennyiben nem vagy egy nagy túrázó, de a panoráma érdekel, úgy autóval is megközelíthető a kápolna és az Öregbaglas szőlőbirtok épülete
• ha pedig a túrában megfáradt izmaidat egy fürdőben lazítanád el, akkor Hévíz helyett, irány az innen csupán 3 km-re található, csodaszép és általában (egyrészt sajnos) teljesen üres Marcali Fürdő: http://marcali-furdo.hu/
• további húsvéti fotókért és hangulatért pedig tekintsd meg a város életét bemutató, helyi fényképalbumot: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.4446202288814505&type=3
• az ünnepi dekoráció húsvét után még két hétig tekinthető meg, majd a helyét május 1-én felállított májusfa veszi át 

Kéthely, és a fent leírt túraútvonal képekben: 

Még tavaly elindítottam a Tanúhegyek vonzásában sorozatom, amely sorra veszi és szubjektív tapasztalatok alapján bemutatja a Balaton-felvidék vulkanikus képződményeinek egy részét. Tavasztól őszig (az általunk fontosnak tartott) összes túraútvonalat bejártuk, egyetlen kivétellel. Pedig ennek a magasba ívelő, zöld lombkoronával fedett csúcsa igencsak felhívja magára a figyelmet, de talán pont ez a lombkorona volt az, ami távol tartott egészen január első napjáig. Emberkerülő szokásunk az újévvel mit sem változott, így elhatároztuk, hogy most bepótoljuk azt, ami tavaly elmaradt: panoráma ide vagy oda, felmegyünk a Gulácsra.

Igazából nem sok jót olvastunk előtte a túraútvonalról, volt, aki a balatoni útvonalak kakukktojásának nevezte, volt olyan fórum, ahol túrázásra alkalmatlannak minősítették, a balcsi.net szerint pedig ide - a rengeteg csalán miatt - csak a legelszántabbak induljanak el. ( https://balcsi.net/balatoni-tanuhegyek/gulacs/ )

Szóval a fentiek értelmében igencsak meglepődtünk, amikor az év első napján a megszokottakhoz képest is több autó sorakozott a hegy oldalában Nemesgulács felől. Többszörösen csalódott voltam, hiszen arra gondoltam, hogy a magányos természetjárásnak lőttek, pláne egy olyan útvonalon, amely a természetgyógyászok szerint legalább az ízületeknek kedvező. Ahogy a zöld jelzést követve haladtunk előre az erdő kitaposott ösvényén, úgy lettem percről percre egyre nyugodtabb. A 393 méteres tanúhegy elég magasnak bizonyult ahhoz, hogy tényleg csupán egy-egy túrázóval találkozzunk, így elmerülhessünk a természet adta nyugalomban, másrészt pedig egyre világosabbá vált, hogy aki nem értékelte ezt az útvonalat, az bizony nagyon rosszkor volt ezen a varázslatos helyen. 
Az útvonal eleje valóban az erdőben vezet, majd a kék háromszöggel jelölt szakaszon már olykor keményebb kaptatókkal tűzdelt, szerpentines terephez érünk. (Utóbbit 1934-ben építettek ki, és a hegycsúcsra tartó útirányt a magyar geológus Lóczy Lajos után nevezték el.) Itt azonban tél lévén a csalános helyett, leginkább a latyakos, viszonylag csúszós talaj adta fel a leckét.  Egészen pontosan szinte térdig saras gatyában értük el azt a már jóval lankásabb részt, ahol először feltűnt a Balaton, és az azt övező tanúhegyek csodálatos látványa.
Valóban igaz az, hogy kilátó, várrom vagy sziklás hegycsúcs hiányában a túra végpontja nem sok izgalommal kecsegtet, de abban biztos vagyok, ha még időben, rügyfakadás előtt indulsz útnak, akkor a Gulács egy életre szóló élményt tartogat. Bazaltorgonák mellett elhaladva, csodaszép panoráma tárul eléd a Badacsonyra, majd a Szent-György hegyre, végül pedig Szigligetre. Napsütéses időben pedig érdemes egy pokrócot is a hátizsákba gyömöszölni, hiszen nincs annál felemelőbb, mint a hegy oldalában, piknikezés közben szemlélni a Balaton messze elnyúló, kék víztükrét. 

A túraútvonal, a folytonos panorámájával engem a - korábbiakban már ismertetett - Csobánc tetejére vezető ösvényre emlékeztetett, amely szintén a balatoni régió egyik igazi kincse. (Részletes túraleírásért kattints ide: https://utazojogik.blog.hu/2020/09/04/kalandozasok_a_balaton_kozeleben)

Kellő D-vitamin begyűjtése után elindultunk lefelé, és az egyszerűbbnek ígérkező körtúra helyett visszaereszkedtünk a zöld jelzésen, majd egy elágazást követően, jobbra tartva elértük az Országos Kéktúra útvonalát, amelynek segítségével a hegyet keleti oldalról megkerülve értünk vissza a parkolóba.

Annak, aki megtoldaná az amúgy sem hosszú - összesen közel 2 órás, 6 km hosszú - túrát, annak feltétlen javaslom ezt a kis kitérőt. A kék jelzés a Balaton emblematikussá vált szőlőültetvényei és ódon présházai között halad, ahol nem ritkán őzikék és szarvasok találnak napközbeni menedékre. 

Végezetül pedig azt javaslom, hogy ha a hosszú hétvégédet a Balaton északi oldalán tervezed eltölteni, akkor a bakancsod semmiképp se hagyd otthon, irány a Gulács vadregényes útvonala! A Badacsonytomajtól csupán 5 km-re található tanúhegy egy igazi kuriózum, amely valóban csak a lombhullás után mutatja meg a legszebb arcát, így bár nagyszerű, hogy végre itt a tavasz, de csípd el gyorsan még ezt a kopár, ámde mesés panorámával tűzdelt útvonalat! 

Tippek az ide látogatóknak: 

• mi Nemesgulács szélén, egy farm mellett hagytuk az autónkat, ahol a parkolás biztonságos és ingyenes
• az útvonal viszonyai miatt megfelelő túraöltözet, leginkább túrabakancs ajánlott 
• kisgyermekkel  babakocsi helyett, csakis háti hordozóval vágj neki a túrának, illetve fokozott óvatossággal haladj a kék háromszög útvonalán, mivel a szerpentinút elég keskeny és olykor kitett 
• a csalánosról nem tudok beszámolni, de eső után, ha lehet ne indulj útnak, mert az útvonal olykor nemcsak meredek, hanem csúszós is 
• amennyiben hosszabb túrát tervezel, úgy (Nemesgulács helyett) Badacsonytól indulj el
• ha nem használsz túraalkalmazást, akkor a pontos útvonallal kapcsolatban erről az oldalról tájékozódj, már csak azért is, mert itt szintén csak jó élményekről számolnak be: https://kirandulastippek.hu/balaton-felvidek/gulacs
• ha te is imádod a tavaszt és téged is lenyűgöz a mandulafa virágzása, akkor mindenképp látogass el az innen csak pár km-re található Vonyarcvashegy és Balatongyörök közötti útvonalra és töltődj a tavasz varázslatos színeiben 
• amennyiben pedig szeretnéd az útvonalat egy pár másodperces videófelvételen is megtekinteni, akkor kattins ide és kövess az Instán is: https://www.instagram.com/p/Ca-ostpsGQX/?utm_medium=copy_link&fbclid=IwAR1SoqS1XD4xn-UC9AUqRS-gT46sb0-6HBipsQeqGxU9ckeS9lMalkXnlfY

Csodás tavaszt kívánok! 

További képek a helyszínről: 

Úgy emlékszem, azt meséltem már, hogy kilátó és panoráma függő vagyok, amelyből adódóan (hazai viszonylatban) jó pár magaslaton jártam már. Volt, ahova csak létrán kapaszkodva lehetett feljutni, volt, amelynek korlátja épp csak combközépig ért, szóval volt pár olyan, amely pszichésen feladta a leckét, de azt hiszem, hogy a nagykanizsai Csónakázó-tónál található kilátó mindent visz. Teljes joggal megkaphatná az ország "legbeszaratósabb" kilátója címet. 

Érdekes amúgy, hogy az utóbbi évben Nagykanizsán többször jártam, de a Csónakázó-tó, mint kirándulóhely mindig kimaradt. Tudtam, hogy a város szélén valahol van egy tó, ahol még egy kilátó is található, de bevallom nem tűnt annyira érdekesnek, hogy bármelyik előre eltervezett, szabadtéri programunkat erre cseréljem.

Igazából a környék felfedezését is egy fogászati kontrollnak és kislányomnak köszönhetem, akinek a türelmes várakozását meghálálva kerestem a városban valami programlehetőséget. Így kanyarodtunk le balra a 61-es főútról, a „Nagykanizsa vége” tábla után 200 m-re. Megálltunk a kiépített, hatalmas parkolóban és elállt a lélegzetem. Egy hatalmas, gyönyörűen karbantartott park előtt találtam magam, ahol egyrészt két szuper, mindennel felszerelt játszótér is fogadja a gyermekeket, másrészt pedig számos szabadtéri program- és sport lehetőség várja a mozgás szerelmeseit.

A nagykanizsai Csónakázó-tó a zalai dombok között helyezkedik el, és vizét a Bakónaki-patak felduzzasztásával nyerte. Partja gyalogosan is körbejárható, valamint a területét övező park igazi célpontja lehet a kisgyermekes családoknak, kutyásoknak és a könnyed túrára vágyóknak.

Van itt minden, ami egy szabadban eltöltött naphoz kell: picinyke félszigetre vezető fahíd, fotópont, jelzett túraösvények, fenyőerdő újonnan elhelyezett pihenőkkel, szabadtéri kondipark, éttermek, büfék, kulturált mosdók és nem utolsó sorban a kilátó. Az a kilátó, amely napközben 43 méteres magasságával emelkedik a tó fölé, és amely a sötétedés után reflektor- és ledfényeivel hívja fel magára a figyelmet. 

Első ránézésre az építmény a tatabányai Ranzinger Vince-kilátóra emlékeztetett, amely hasonló szerkezetével 30 méter magasba „emeli” a látogatókat, és amelynek megmászása szintén egyfajta idegrendszeri kihívást jelent. A nemes egyszerűséggel nagykanizsai kilátónak elnevezett magaslat erre még rátesz plusz 13 métert, amely pont arra jó, hogy az ember az utolsó lépcsőfokokon (feltéve, ha addig egyáltalán eljut) már tényleg kapkodva veszi a levegőt.

Fém- és üvegszerkezetének köszönhetően pedig az egész átlátható, így ha tériszonnyal próbálod meghódítani a tornyot, akkor a legjobb, ha felfele menet csak előre nézel. Igen ám, de fentről meg valahogy le is kell jönni, így a csigalépcső fokait keresve szinte elkerülhetetlen, hogy a mélybe nézz, ami valljuk be: iszonyat félelmetes.

A csodaszép panorámához pedig társul egy - kellemesnek nemigazán nevezhető – folyamatos kilengés, amely az épület teljesen természetes „mozgásának” tudható be, azonban ezt érezve valószínű két kézzel a korlátba kapaszkodva merészkedsz majd ki a torony széléhez.

Persze nem vagyunk egyformák. Az is lehet, hogy valaki megáll az első, 28 m magasan található kilátószinten és onnan már nem megy tovább, valaki pedig a tetőn is teljes nyugodtsággal kamerázza a tájat. Viszont azt hiszem az bátran kijelenthetem, hogy ez az ország egyik legmagasabb kilátója, amely szerkezeténél fogva egyedülálló hazánkban.

Évekkel ezelőtt egy leselejtezett oljafúrótorony állt a ezen a helyen, amelyet 2008-ban lezártak, majd tíz évvel később, egy 231 millió forintos beruházást követően nyitották meg újra a látogatóknak. A kilátó 100 tonnás összsúlyával, 43 méteres magasságával, 2 szintjével, üveg- és fémszerkezetével, 230 lépcsőkofával már önmagában is egyedülálló. A mesés körpanoráma meg csak hab a tortán, amely annak a jutalma, aki kifizeti az 500 Ft-ot az építmény üvegajtajánál és veszi a bátorságot, hogy felmerészkedjen a torony tetejére.

Mielőtt azonban útnak indulnál azért, hogy madártávlatból is vess egy pillantást a szív alakú tóra, mindenképp tájékozódj az aktuális időképről, hiszen a kilátó csak jó időben látogatható.

Minden, további információért kattints ide: https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/kilato/nagykanizsai-kilato/26823167/ , és a bátorságpróba előtt azért ne feledd, hogy a legközelebbi WC innen 20 percre található!

Kalandokkal teli 2022-es évet kívánok!

(A fentiekben említett Ranzinger Vince-kilátóról és a Kő-hegyről írt beszámolóm az alábbi linken érhető el: https://utazojogik.blog.hu/2020/06/25/drotkotelen_tatabanya_felett)

További képek a helyszínről: 

Amikor először olvastam azt, hogy Vörs a Kis-Balaton fővárosa, akkor korántsem egy 500 fős, aprócska zsáktelepülésre gondoltam, Keszthelytől összesen 12 km-re. A község által levédetett név legalább egy kisebb városra engedne következtetni, de valójában a hely, egy csöpp falu, amely kicsinysége ellenére számos érdekességet és látnivalót tartogat.

Adventi időszakban legfőbb nevezetessége az a hatalmas, több, mint 60 négyzetméternyi beltéri Betlehem, amelyet a helyiek 1948 óta, minden évben saját kezűleg építenek meg. Az egykori Jézus Szíve oltár helyére állított Betlehemet évről évre bővítik, alakítják, megtartva az eredeti koncepciót, amely szerint az építmény - leszámítva a figurákat és az épületrészeket - csak természetes alapanyagokat tartalmazhat. (A tájékoztatókban szereplő, 2018-as adat szerint a megépítéséhez 3 köbméternyi tuját, 20 db fenyőfát és 4 köbméternyi faanyagot használtak fel.)

Ünnepi programötletek után kutatva, december első hétvégéjén mi is útra keltünk, hogy adventi túránk egyik állomásaként, elsők között csodálhassuk meg Vörs védjegyének számító Betlehemet.

Leparkoltunk a helyi karácsonyi vásár mellett és egy forró puncs után (mert kisgyerekkel persze a büfé az első), átmentünk az út túloldalán található Szent Márton templomhoz.

Szerencsénk volt, mert amikor odasétáltunk a Betlehemhez, előtte viszonylag kevesen várakoztak, így jutott idő arra is, hogy a lánykám 3 éves tempójával nézegessük, felfedezzük annak minden apró, gondosan kidolgozott részletét. De, hogy ez ráérős nyugalom nem mindig adott, azt pont bebizonyította az a fél órával később érkező két autóbusz, amely közel 50 érdeklődőt hozott a helyszínre. A templom belseje így egyhamar a "Louvre-hoz lett hasonlatos", ahol az emberek libasorba rendeződve várják, hogy végre megkaphassák egy-egy műalkotás előtt kiérdemelt kb. 1 percet.

Örültem, hogy a szerencsének köszönhetően a várakozást elkerültük, így utólag minden érdeklődőnek azt tanácsolnám, hogy ha teheti, akkor vagy hétköznap, vagy közvetlenül nyitás után, zárás előtt látogasson el a vörsi Betlehemhez.

A templomon és a Betlehemen túl, a településen (előzetes bejelentkezés alapján) megtekinthető még a Talpasház (=Tájház), illetve a Tűzoltó Múzeum, amelyek mind hazai érdekességek. Előbbi a Kis-Balaton hagyományos halászati eszközeit, a táj népi építészetét, a lápból élő pákászok életmódját mutatja be. Utóbbi pedig arról nevezetes, hogy itt épült meg Magyarország első vidéki Tűzoltó Múzeuma.

De Vörsön - ahogy a fentiekben írtam is - különleges történetekből nincs hiány, amelyet Kele (Fekete István tiszteletére elnevezett gólya) is tovább erősít. A település ugyanis 14 éven keresztül fogadta az országba érkező első gólyát. 2020 február 11-én, hajnalban pedig ismét elsőként foglalta el fészkét Kele, így emlékére a település egy 7 állomásos "Kele-sétaútvonalat" hozott létre.

Elhagyva a somogyi falucskát, kedvenc balatoni helyszínem, Szigliget felé vettük az irányt. A vulkanikus hegykúpon elhelyezkedő vár amellett, hogy varázslatos, tényleg minden évszakban számos kulturális programot kínál az oda látogatóknak. Amióta pedig teljesülhetett az az álmom, hogy az erődítmény legmagasabb teraszán tarthassak egy jógaórát, azóta a vár és közvetlen környezete különösen a szívemhez nőtt.

Nem véletlen tehát az sem, hogy az erődítmény a "Balaton várának" nevezte ki magát, hiszen egyrészt értékelendő, hogy folyamatosan újítják, fejlesztik, évről évre egyre interaktívabbá alakítják a helyszínt, másrészt pedig valóban innen az egyik legcsodásabb a balatoni körpanoráma. 

Persze télen nem a jóga, és most nem is feltétlen a bakancsos túra, hanem a vár alatt felállított szabadtéri jégpálya csábított ide, amelynek remek kiegészítője a várudvar ünnepi programsorozata. (Bővebb információ a programokról ezen a linken érhető el: https://www.facebook.com/szigligetvarudvar)

Bevallom, hogy családosként elképzelni sem tudok jobb, karácsonyt váró, szabadtéri programot, mint egy forró csokis, korcsolyázós, mézeskalácsokat díszítő, balatoni naplementét csodáló szombatot vagy vasárnapot. 
Természetesen Vörstől Szigligetig, egészen pontosan Keszthelytől Szigligetig a 71-es út tényleg számos programot és túraútvonalat tartogat, én most mégis azt a kettőt emelnék ki, amelyek a környékre költözésünk óta a kedvenceim lettek. Számomra mindkét helyszín, amolyan elmerengős, meditatív területek, különösen azért, mert kiesnek a turisták elsődleges célpontjai közül. 

Az első az a 6 km hosszú, az 1880-as években telepített feketefenyő fasor, amely a fenékpusztai majorságot köti össze a Festetics-kastéllyal. Jellegzetes, hosszú vonala a legtöbb átutazó figyelmét megragadja, de azt hiszem viszonylag kevesen húzódnak le a főútról csak azért, hogy tegyenek egy sétát a közel 140 éves fenyők lombjai alatt. 

A Festetics család kezdeményezésére ültetett fasor külön érdekessége, hogy közvetlen az ültetvény mellett található a Szendrey-telep, ahol Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia született. Emlékét a szülőháza még ma is őrzi. 

Azt hiszem, hogy ha egy kaptatóktól, szintemelkedésektől mentes, amolyan elmélkedős, fejet kiszellőztető, hosszú sétát tervezel, akkor erre a - nem mellesleg hazánk leghosszabb és legidősebb - kettős feketefenyő fasora a legalkalmasabb.

A karácsonyi készülődés előtt, pláne ha az otthon díszeit saját magad szereted elkészíteni, akkor külön kuriózum ez az útvonal, hiszen a szemfüleseket a fasor hatalmas, földre már lehullott tobozokkal ajándékozza meg. 

A második (korántsem rangsorba állítva), lecsendesülős, magamat, a gondolataimat utolérős helyszín a vonyarcvashegyi Szent-Mihály kápolna és annak közvetlen környezete.

A néphagyomány szerint a kápolnát 40 halász építette, akiket Szent Mihály arkangyal menekített ki a háborgó Balatonból. A monda szerint, 1729 telén 46 halász azért indult útnak, hogy éhező gyermekeiknek és asszonyaiknak élelmet fogjanak. Nem sokkal később hálójukba annyi hal akadt, hogy hajójuk ebbe majd beleszakadt. Gazdag szerencséjüket Balaton ura irigyen szemlélte és elpusztítva őket, hatalmas vihart korbácsolt a víz felszínére. A halászok közül 6 azonnal odaveszett, míg 40 társuk (az arkangyal segítségének köszönhetően) épségben, a Szent Mihály-dombon ért partot. Ahogy a bajban megfogadták, közös erővel felépítették ezt a kicsinyke kápolnát, amely megmentőjük után, a Szent-Mihály nevet kapta. 
A kápolna és az azt övező helyszín varázslatos, igazi ékszere Zala megyének és a Keszthelyi-fennsíknak. A 136 m magas dolomitképződmény tetején, egy padon ücsörögve, garantáltan a teljes csendben, páratlan panoráma nyílik a Balatonra, a jobbra tekintve a keszthelyi öböltől a berényi partokig, balra pedig Szigligettől Badacsonyig. 

Hasznos tudnivalók a helyszínekre látogatóknak: 

• a vörsi Betlehem ingyenesen megtekinthető, amely január végéig, minden nap 09.00-17.00 között tekinthető meg (az istentiszteletek idejét azonban érdemes szem előtt tartani)
• a Betlehemmel kapcsolatos minden egyéb információ ezen a linken érhető el: https://vorsbetlehem.hu/ 
• a Szigligeti vár ugyan belépőjegy köteles, de felnőtteknek mindössze 1000 Ft/fő, gyermekeknek 6-18 év között pedig 500 Ft/fő a belépőjegy ára
• a vár a téli időszakban 10.00-16.00 között, a vár alatt felállított jégpálya pedig hétfőtől csütörtökig 13.00-20.00 között, pénteken 13.00-21.00 között, hétvégén pedig 10.00-21.00 között, szuper koncertek és gyermekprogramok kíséretében várja a látogatókat (bővebb információért kattints ide: https://www.facebook.com/szigligetvarudvar)  
• a parkolás mindegyik helyszínen ingyenes és könnyen megoldható 
• A Szent Mihály-kápolna egy domb tetején helyezkedik el, de a kápolnáig kikövezett út vezet, így családosoknak, babakocsival is nehézség nélkül megközelíthető 

• a kápolna sajnos a legtöbb esetben zárva tart, de az alábbi linken található elérhetőségek egyikén, előzetes időpontot foglalva be lehet jelentkezni: https://vonyarcvashegy.hu/szent-mihaly-domb-es-szent-mihaly-kapolna

További fényképek a helyszínekről: 

VÖRS:

SZIGLIGETI VÁR: 

 SZENT-MIHÁLY KÁPOLNA: 

A blogom írásával az utóbbi időben kicsit elmaradtam, mert továbbra is szeretném ezt egy olyan hobbinak megtartani, amely mindenfajta elvárástól és kötöttségtől mentes, amolyan - talán mások számára is - hasznos énidő. Ezt csak azért szögezem le így, már a legelején, mert az elkövetkezendő úti beszámolók képsorai nem lesznek mindig a legaktuálisabbak, azaz lehet, hogy amíg a jelenben tombol a hőségriadó, addig én sapkában és sálban pózolok egy hegytetőn. Amúgy sokat gondolkoztam azon, hogy így érdemes-e belevágni az elmaradt útvonalak megosztásába, de aztán arra jutottam, hogy ami szép és különleges, az minden évszakban az. Tehát azoknak, akik a kevésbé ismert kirándulási tippeket keresik, azoknak remélem, hogy így is tudok adni és újat mutatni.

Szóval, ahogy eddig is, továbbra is magányos túrázók táborát erősítjük, így amikor a napsütéses órák száma már mérhető volt, és az első turisták is megjelentek a Balaton körül, elhatároztuk, hogy a vízparttól távolabb eső (Haláp és Somló) tanúhegyeket fedezzük fel. Utunk arra a két vulkanikus képződményre vezetett, amelyről egyrészt semmit sem tudtunk, másrészt kizárólag tényszerű információkhoz jutottunk a Google találatai alapján. Tehát amolyan érzelmekkel és tapasztalatokkal átitatott leírást nem találtunk, és ez különösen tetszett, mert így mindenfajta prekoncepció nélkül vághattunk neki az útvonalak megismerésének.

Mindkét hegyben az a különleges és igencsak megkapó, hogy kellően vadregényesek, már nem éri el őket az a fajta "menő” és „felvágós” életérzés, amelyek a Balaton-felvidék egyes részeire igencsak jellemzőek, így kiesnek a turisták legkedveltebb állomásaiból. Viszont semmivel sem kevesebbek, sőt! Magányos, toszkán hangulatot idéző lugasaikkal, páratlan panorámát biztosító kilátópontjaikkal igazi top helyszínek, amelyeket, akár csak egy félnapos programnak beiktatva is érdemes felkeresni!

Első utunk a Zalahalápon található Haláp tanösvényre vezetett, amely Szigligettől 20 km-re, Tapolcától mintegy 6 km-re fekszik. Az egykori 358 m magasságú tanúhegy, ma lényegében egy különleges formátumú tájseb, amely az itt folytatott bányászatnak köszönhetően mára csak 291 m. Távolról jellegzetes "U" alakjával hívja fel a térségben kirándulók figyelmét, amelyet igazából a bányászatból hátramaradt - mintegy hatalmas - kráter alkot.

A Halápi tanösvény talán azért sem annyira ismert, mert csupán 2 évvel ezelőtt, 2019. tavaszán nyitották meg (ezt az évekig elzárt területet) az érdeklődök előtt. Az útvonal összesen 3 km, azaz másfél óra alatt kényelmesen bejárható, rövidsége ellenére pedig számos érdekességet tartogat.

A helyszínt amúgy a "magyar Stonehenge"-ként is emlegetik, hiszen a páratlan panorámájához egy nem mindennapi szoborpark is társul. A terület ezen része az Ébredő Vulkán nevet kapta, amelyet Rhea Marmentini és Balanyi Zoltán szobrászművészek bazalt munkái alkotnak.

A kiépített szoborpark persze csak egy kis része az olykor futurisztikus, olykor vadregényes útvonallal rendelkező, mintegy 6 millió éves balatoni tanúhegynek. A terep viszonylag sík, mondhatni szintemelkedéstől mentes, így azt hiszem, hogy korosztálytól függetlenül, élvezettel bejárható a régió ezen különleges helyszíne. 

A kirándulást a "kráter" szélére épített kilátó koronázza meg, amelyhez egy jól karbantartott, meredek lépcsősor vezet. Elhatároztam, hogy ha egyszer újra ellátogatok ide, akkor azt biztosan naplementében fogom megtenni, mert mesebeli látványt nyújthat a vörösen izzó táj, amelyben jól kivehető a Balaton, a Gulács, a Csobánc, a Szent György-hegy és a Tapolcai-medence.

Annak ellenére, hogy maga a tanösvény nem hosszú, szerintem ide nem érdemes futva érkezni, csak azért, hogy gyorsan körbejárjuk, aztán kipipáljuk. Megérdemli a rá szánt időt, mert sokkal többet ad, mint azt talán első ránézésre gondolnánk! Így azt javaslom, hogy az állandó pörgés és rohanás helyett, inkább lassulj le! Keress egy kietlen padot (amelyből szerencsére itt bőven akad), piknik kosaradból teríts meg, tegyél az asztalra egy jó üveg balatoni bort és a táj szépségében elmerülve olvasd el Haláp legendáját, amely az utolsó óriás, Balaton lányának állít emléket. A könnyfakasztó, csodaszép történet után pedig újra nézz fel, és garantálom, hogy már másként fogsz tekinteni erre a vidékre.

Tippek az ide látogatóknak:

• a helyszínre érkezőket kényelmes, nagy parkoló várja (ahova amúgy a GPS egyből odavezet)
• ehhez a túrához térkép vagy egyéb alkalmazás nem szükséges, az útvonal jól követhető ás látható táblákkal jelzett
• annak ellenére, hogy a terep könnyű, én mégis túrabakancs vagy legalább egy sportcipő használatát javaslom, mert az erdei- és a kilátóhoz vezető úton az hasznos lehet
• a lebányászott hegytető szinte végig "nyílt" terep, így a nyári melegben feltétlen ajánlott a napsugarak elleni védekezés
• a terület sík és még jó időben is szeles, így akár egy családi sárkányeregetésnek is remek helyszíne lehet
• az útvonal maximálisan kutyabarát, így a túrakedvelő négylábúakat vétek otthon hagyni
• a tanösvényen semmilyen vízvételi lehetőség sincs, így ha kihagynád a pikniket, akkor is érdemes kellő mennyiségű folyadékkal készülni

Következő utunk a Bakony szélén található Somló hegyre vezetett, amely 431 m-es magasságával szigetszerűen emelkedik ki a környező síkságból. A Keszthelytől mintegy 60 km-re, Ajka közelében található, szintén vulkanikus eredetű tanúhegy azt hiszem, hogy már teljesen kiesik a Balatonon nyaralók és túrázók érdeklődési köréből. Pedig az itt található, közel 10 km-es, kacskaringós, olykor igencsak kaptatós túra egy igazi gyöngyszem.

Érdekes amúgy, hogy, ahogyan távolodunk a Balatontól - közelítve a hegy felé - úgy tűnik el szép lassan az a táj és hangulat, amelybe oly sokan szerelmesek vagyunk. Talán még némi csalódást is éreztem az odaúton, gondolván, hogy most biztosan nem kapom meg azt a látványt és érzést, amelyet az eddigi, tanúhegyeken tett túráink biztosítottak. De ahogy az utolsókból elsők lesznek, úgy lett a kedvencünk a Somló hegy.

Ahogy felkanyarodtunk a Szent Margit-kápolnához (túra kiindulási pontja) vezető útra, azonnal éreztük, hogy igen, ez pont az lesz, amire vágytunk. Hegyre futó szőlőültetvények, ódon présházak, páratlan panorámával rendelkező borászatok mellett haladtunk el, először négy keréken, majd két lábon tovább. Leírhatatlan az a csend és nyugalom, amely egyfajta burokba zárja a hegyet.

A 3 órás túrát a szakmai oldalak mind a könnyű útvonalak közé sorolják, de most kivételesen én ezzel nem feltétlen értek egyet. Persze az is lehet, hogy a szerencsére egyre nehezedő potyautasom cipelése és a meleg vett ki belőlem kellő lendületet, de rövid kaptatónak leírt szakaszokat én viszonylag hosszúnak érzékeltem.

Szerencsére a kertekből kilógó friss meggyek biztosították a kellő gyümölcscukrot ahhoz, hogy tartva az általunk kitűzött tempót elérjük a sűrű erdő szélén, 367 m magasságban található Somló várát.

A vár jelenleg felújítás alatt áll, viszont nagy kár lenne visszafordulni a lezárt bejáratánál. Az erődítmény oldalán ugyanis vezet egy alig észrevehető, keskeny út, amely mintegy megkerüli a várat és elvezet az előtte található sziklaperemhez. Innen visszanézve a Somlói vár egészével együtt, egy teljes körpanorámában belátható az egész táj. 

A hegy oldalában felfedezhető a Szent István-kilátó, messzebb a Bakony vonulata és a balatoni tanúhegyek. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a csodás táj, itt tényleg a lábad előtt hever. Szóval azt javaslom, hogy ha te is útra kelsz, akkor (a kilátó helyett) ezen a ponton pihenj meg.

Akárcsak a Haláp tanösvényen, távol mindentől, a hegy oldalában adj magadnak 10 percet, amely csak a tiéd és a pillanaté. Mi ezt szerencsére megtettük, és egy véget nem érő "flow élményben" haladtunk tovább a kilátóig, ahova végül bevallom, fel sem mentünk, mert úgy éreztük, hogy többet, jobbat már nem kaphatunk.

Mivel a túrajelzések és a kacskaringós utak itt gyakran váltják egymást, így az útvonal pontos leírásába most sem megyek bele, hanem inkább megosztok egy oldalt, amely segítheti a tájékozódást. (Részletekért kattints ide: https://kirandulastippek.hu/bakony-veszprem/somlo-maganyos-tanuhegy-a-bakony-szelen)

Tippek az ide látogatóknak:

• a terep miatt, pláne esőzést követően a túrabakancs használata feltétlen ajánlott
• kisgyermekkel érkezőknek babakocsi használata helyett, kizárólag hordozót javaslok
• parkolási lehetőség a Szent Margit-kápolna mellett található, amely június elején még ingyenes volt
• teljes túra, pihenő nélkül 3 óra, így elegendő folyadék és némi harapnivaló szükséges lehet, de ha nem szeretsz sok dolgot magaddal cipelni, akkor a kilátó aljában található büfé számodra egy tökéletes pihenő lehet

 Értékes pillanatokat, jó kalandozásokat kívánok! 

További képek a Haláp tanösvényről: 

További képek a Somló túráról: 

Az elmúlt két hétben számos kritikát olvastam a Balatonlelle szomszédságában felépített legújabb kilátóról, így arra gondoltam, hogy a hétvégén szemügyre veszem, és saját tapasztalataim alapján vonom le a konklúziót. Mivel az első útibeszámolók elég vegyes hangulatúak voltak (azaz bőségesen kapott hideget-meleget), ezért a kirándulás előtt szükségem volt pár napra, amíg elcsendesednek bennem ezek vélemények. Szerettem volna teljesen objektív maradni, azaz úgy akartam érkezni, mintha csak annyit tudnék, hogy a Gamási-háton található egy olyan kilátó, amely teljes panorámát biztosít a Balaton északi oldalára.

A Balcsi déli partját amúgy különösen szeretem, mert bár azt mondják, hogy az északi oldal a "menőbb", viszont szerintem a déli azért csúcs, mert mindig rendkívül változatos a túlpart képe és domborzata. Nem mellesleg pedig imádom a Fonyód-Lelle vonalat, hiszen egyrészt viszonylag hosszan meghagytak sétálásra alkalmas, közvetlen vízparti útvonalat, másrészt pedig innen a legszebb a Badacsony, és az azt körülölelő tanúhegyek látványa. Egy szó, mint száz: az északi part megannyi kilátója után igazi kuriózumnak ígérkezett egy déli, hegytetőre épült panorámapont.

Szóval kíváncsi voltam a javából, így egy napsütötte vasárnapon elindultunk Kishegy felé, amely a Lellétől 3 km-re található és a környék egyik legkiválóbb bortermelő vidéke. A helyszín kilátó nélkül is jelentős turistaforgalmat bonyolíthat le, hiszen a hegyoldal szebbnél szebb panorámával rendelkező étteremnek és pincészetnek ad otthont. Annak ellenére, hogy jelenleg az összes vendéglátóhely zárva volt, mégis rengeteg autó közlekedett az amúgy sárga jelzésű turistaúton, ami rettentően zavart.

A kilátó felé haladva egyre idegesebb lettem, így nemcsak a túra előtt, hanem a túra után is hagytam magamnak pár napot, arra, hogy átértékeljem az itt tapasztaltakat. Ezekben a napokban ismét rá kellett jönnöm arra, hogy a kirándulás és a túrázás nem egymás szinonimái, valamint arra is, hogy nem mindenki szereti hosszú túrákkal a határait feszegetni, vagy éppen ellenkezőleg, valakinek már az is a komfortzónája tágítását jelenti, ha az autót a parkolóban hagyva, gyalogosan egy földútra téved.

Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de bevallom, hogy sosem értettem azokat az Insta képeket, amelyeken a „túrázunk” hashtag alatt pici, arany táskával, tűsarkú cipőben, full sminkben, lehetőleg harisnyában pózoló "erdei tündérek" láthatóak. Mindig azon gondolkoztam, hogy bár szépségük vitathatatlan, de vajon, ilyen cuccban, hogyan kerültek oda? Na, itt megértettem mindent. Körbenéztem és határozottan állíthatom, hogy egyedül én voltam túracipőben.

De honnan ez az irónia?

Nézzük először a helyszín negatív oldalát, már csak azért is, mert nyilván minden rossz benyomásom innen ered.

Annak ellenére, hogy a kirándulóknak javasolt parkoló a hegy lábánál található "Gamási kút" (egy öreg gémeskút) melletti szabad terület lenne, mégis a legtöbben, a legnagyobb természetességgel és kényelemmel hajtanak tovább a Szent Donát tiszteletére állított csodaszép, fehér kápolnáig. Nyilván ott parkolni sokkal kényelmesebb, hiszen az út szinte a kilátóig vezet. Tehát sajnos a túránk legnagyobb részét úgy tettük meg, hogy a felfele- és lefele közlekedő autókat folyamatosan kerülgetni kellett. Számomra ez rendkívül dühítő volt, mivel egyrészt a kislányommal voltam, akit a szabad rohangálás helyett, folyamatosan fegyelmeznem és fognom kellett, másrészt pedig a természetjárást pont a „civilizáció mentességéért” szeretem.

Szóval az autósokat előreengedve haladtunk felfelé, aztán amikor elértük a hegy oldalában található, pici ékszerdobozhoz hasonlító kápolnát, visszasírtam az aszfaltozott utat. Megláttuk a zsúfolásig tömött parkolót, heringként beálltunk a kilátóhoz vezető sorba, és én tényleg csak azt a pillanatot vártam, amikor a kilátót elhagyva, feltételezhetően magányosan tovább folytathatjuk utunkat a sárga jelzésen.

A kilátó amúgy egy korláttal körülvett plató (szebb nevén pihenőterasz), amelyet a szőlőültetvények felett állítottak fel. A panoráma amúgy valóban pazar, de ugyanazt a csodát látod akkor is, ha lesétálsz a kilátó alatt húzódó földútra, szóval értem is a kilátó létjogosultságát, meg nem is. Abban az esetben pedig ha folytatod utad a sárga jelzésen, akkor még pár alkalommal biztosan felfedezheted a Balaton északi oldalán húzódó hegyeket.

Na, de akkor nézzük meg a pozitív oldalt is!

Miért és kiknek ajánlom ezt az új, természetközeli helyszínt?

Nyilvánvaló, hogy minden rossz érzésem a saját, téves prekoncepciómból fakadt, azaz csupán arról van szó, hogy nem azt kaptam, amit reméltem. A helyszínt a dobogókői kilátóhoz tudnám hasonlítani, amelynek közvetlen közelében szintén nagy parkoló és számos vendéglátóhely várja az érdeklődőket. Ott sem akar mindenki túrázni, sőt a legtöbben talán azért mennek, hogy a hétvégi babgulyás mellett sétáljanak egyet a Visegrádi-hegységben. Tehát nem a túra a cél, hanem az élményszerzés, mind vizuális, mind gasztro értelemben.

Kishegy fejlesztési terveinek javára írható az is, hogy családbarát helyszínt alakítottak ki, azaz a kilátó közvetlen közelében két játszótér is található. Amúgy tutijó a Balaton felett elterülve hintázni, szóval ha szerencséd van és éppen nem ül egy kisgyerek a nagy fészekhintában, akkor itt, ezt az élményt is kipipálhatod.

A kishegyi kilátó pedig bakancslistás helyed akkor legyen:

• ha még nem jártál a Lelle mögött húzódó Külső-Somogyi-dombságon, és érdekel egy valóban mesés, északi panoráma
• amennyiben kisgyerekkel érkezel és egyedül az olyan utak esélyesek, amelyek babakocsival is könnyedén megközelíthetőek
• ha a kishegyi borkóstolót és gasztrotúrát feldobnád egy erdei sétával
• ha a Balaton déli partján egy könnyen megközelíthető, romantikus helyet keresel
• vagy ha hosszabb túrához nem szokott családtagjaiddal, barátaiddal szeretnél egy természetközeli napot eltölteni.

Tippek az ide látogatóknak:

• javasolt parkoló: a hegy lábánál található gémeskút, ahonnan pár perc alatt elérhető a Csengős kereszt. Innen jobbra vezet az út és a sárga jelzés a kilátó felé.
• amennyiben te is a hosszabb utat választanád, azaz a kápolnáig, majd a kilátóig vezető utat gyalog tennéd meg (oda-vissza, nyugodt tempóban haladva kb. 90 perc), akkor legyen nálad egy üveg víz, mert az úton vízvételi lehetőség nincs és jelen helyzetben minden vendéglátóhely zárva tart
• túra előtt feltétlen olvasd el a fákra kitűzött információs lapokat, amelyek a vadászatokra kijelölt időpontokat tartalmazzák
• amennyiben a kirándulás helyett, egy hosszabb túrát tennél, úgy Lelléről gyalog indulj el! Lelle-Kishegy távolsága 3 km és az út végig szőlőlugasokkal tűzdelt, Balatonra panorámát nyújtó vidék.
• tudom, hogy most lett vége a télnek, de ha szereted a kietlen és meredek szánkózásra alkalmas pályákat, akkor ezt a sárga utat jegyezd fel, mert a kilátót elhagyva elég izgalmas, csúszkálásra alkalmas terep veszi kezdetét
• ha pedig a magányos pillanatokat keresnéd, akkor kíséreld meg hétköznap, közvetlenül naplemente előtt meglátogatni a kilátót. Azt nem garantálom, hogy biztosan egyedül leszel, de azt igen, hogy az aranyló fényben úszó táj biztosan elvarázsol.

További képek a helyszínről: 

Mi tagadás, hiányoznak az utazások, a hirtelen ötlettől vezérelt külföldi kalandozások. Hiába csak egy év korlátozásairól beszélünk, mégis olyan távolinak tűnnek a 2000 m feletti láncos kapaszkodók, a téli, kietlen tengerparton tett séták, a maszknélküli, ölelésekkel teli pillanatok. Néha úgy érzem, hogy hozzászoktam és, hogy így is tudok élni, néha pedig annyira elegem van, hogy a világból kifutnék egy túrabakancsban. Mostanában az utóbbi érzés dominál, így hétvégenként rendre felkapjuk a gyereket, telepakoljuk a hátizsákunkat és elindulunk valami új, ismeretlen hely felé, hogy kalandvágyunkat továbbra is kizárólag hazai terepen elégítsük ki.

A külföldi, bakancslistás terveink az Észak-Velebit Nemzeti Park felfedezésénél akadtak el, azaz pontosan, több mint egy éve vágyom arra a csodaszép túraútvonalra, amely egy peremként húzódik a tenger felett. De belátva azt, hogy ha így haladnak a dolgok, akkor 2021-ben még a határig sem jutunk el, horvátországi terveinket lecseréltük és elhatároztuk, hogy idei évünk (egy része) a balatoni tanúhegyek felfedezéséről fog szólni. Tavaly nyáron a csobánci túránk alkalmával (https://utazojogik.blog.hu/2020/09/04/kalandozasok_a_balaton_kozeleben) már szereztünk némi benyomást.

Egészen pontosan akkora hatással volt ránk a Balaton-felvidék, hogy év végén úgy döntöttünk nekünk is itt kell élnünk. Ahogy akkor is lenyűgözött táj, közel egy év távlatában újra csak azt mondhatom, hogy a szőlőlugasok és az ódon présházak mellett vezető kanyargós utak, a végtelennek tűnő csillogó víz látványa, a domboldalakban található kápolnák, a természet alkotta különleges képződmények együttese olyan lelket simogató helyszínek, amelyekre most talán nagyobb szükség van, mint valaha. Maximális feltöltődést biztosítva, elfeledtetik azt a sok negatív hírt, érzést, gondolatot, amellyel úton, útfélen találkozunk.

Szóval, ha te is úgy érzed, hogy most túl sok a zaj, hiányoznak a hegyek, a tenger, vagy e kettő együttese, akkor bakancsot húzva indulj el és válassz magadnak egy meghódításra váró tanúhegyet!

Szinte az összes írásomban azt hangsúlyozom, hogy mi a magányos túrázás hívei vagyunk, azaz vagy megpróbáljuk elkerülni a legfelkapottabb útvonalakat, vagy a látogatásra egy kevésbé népszerű időpontot választunk. Tapasztalataink alapján pedig bizton állíthatom, hogy ha a tanúhegyeket választod úti célnak, akkor jobb, minél távolabb menni a vízparttól, hiszen minél távolabb vagy, annál valószínűbb, hogy teljes csendben, szinte egyedül járhatod be a gyönyörű vidéket.

És bár most úgy tűnhet, hogy magamnak mondok ellent, de első utunk a Badacsony tetejére (438 m) vezetett. Tudva azt, hogy ahogy melegszik az idő, egyre többen keresik fel a Balaton északi partjának legismertebb és egyben legmagasabb vulkanikus eredetű tanúhegyét, kirándulásunkat február végére időzítettük, azt remélve, hogy ilyenkor a kirándulók nagy része még otthon pihen. Azzal is számoltunk, hogy a Balaton-felvidék felfedezése bőven átcsúszik majd a nyárra is, így egy ködös, szombat reggelen elindultunk a Kisfaludy-kilátó felé. Bíztunk abban, hogy mire elérjük a 18 m magas kilátót, addigra a köd is felszáll, de sajnos ez nem így lett. A túra alatt készített fotóim így lehet, hogy nem lesznek a legcsábítóbbak, pedig tényleg érdemes útra kelni. Tapasztalatunk az, hogy még ködben, panoráma nélkül is csodás és felettébb megnyugtató itt barangolni. Sőt, azt hiszem, hogy jobb tavasz elején felfedezni ezt a vidéket, hiszen ekkor a fák lombjai még nem takarják el a különleges sziklaképződményeket.

Autónkat a - jelenleg díjmentesen használható - Rózsakő parkolóban (Badacsonytomaj) hagyva indultunk el arra a 7 km-es túrára, amely közel 3 órás útvonalon érinti a hegy legismertebb és persze legszebb részeit. A Kuruc-körút tanösvényen kanyarodtunk el balra, ahol szőlőlugasok kíséretében és a Szigligeti vár látványában gyönyörködve meríthettünk egy kis mediterrán hangulatot.

Majd ahelyett, hogy nekivágtunk volna a (sárga és kék jelzéssel jelölt) Bujdosók lépcsőjének, inkább egyenesen folytattuk utunkat. Ez amúgy akkor egy spontán, de remek döntés volt, mert csak utólag - a hegyről már lefele tartva – szembesültünk azzal, hogy ez egy igen kemény, amolyan „kiköpöm a tüdőmet mire felérek” lépcsősor. Konkrétan teljesen egyenesen, szinte a hegytetőre vezet, így azt javaslom, hogy ha te is kisgyermekkel vagy idősebb családtaggal érkezel, akkor a békesség kedvéért ti is tegyetek egy (nem mellesleg sok szépséget tartogató) kitérőt.

A kék jelzésen haladva először a Kőkaput értük el, majd onnan haladtunk tovább a Kisfaludy-kilátó és a Ranolder-kereszt felé. Mivel a páratlan kilátásról itt is lecsúsztunk, így lőttünk pár fotót (a kedvenc témánk szerint) nappal szembe, és gyorsan megfogadtuk, hogy egyszer, verőfényes időben is ellátogatunk Ranolder János veszprémi püspök által emelt, hatalmas kőszerkezethez.

Majd a Bujdosók lépcsőjén, szerencsére lefele haladva értünk vissza a tanösvényre, és a már bejárt úton értük el a parkolót.

Tippek az ide látogatóknak:

• ha egy kicsit hosszabb felvezetővel indítanád a túrát, akkor érdemes a Rózsakő kiépített parkolója helyett a Kisfaludy-ház mellett található, szintén kiépített parkolót választani
• annak ellenére, hogy a terep könnyű (max. középnehéz) érdemes túrabakanccsal, saras időben kamáslival készülni
• az útvonalon számos kiépített pad és pihenő található, így célszerű egy romantikus, erdei ebéddel meghosszabbítani a délutánt
• igazi családos, gyermekes túraútvonal, amely babakocsival nem, de hordozóval könnyedén bejárható
• a hegyen viszonylag sok jelzett útvonal keresztezi egymást, így ajánlott térképet vagy túraalkalmazást használni.

Következő utunk a 415 m magas Szent György-hegyre vezetett, amely gyönyörű bazaltoszlopaival a Balaton-felvidék egyik legjellegzetesebb tanúhegye. Népszerűsége alapján azt hittem, hogy a badacsonyi túraútvonalat majd semmi nem múlja felül, de bevallom Csobánc mellett nekem ez lett a kedvencem. A csobánci túra nekem tényleg egy életre szóló emlék maradt, ami idővel egy életérzés lett, és ugyanezt az érzést idézte fel a Szent György-hegyen tett kirándulásunk. Napsütés, páratlan, az egész térséget elénk táró panoráma, csendes, virágokkal teli lugasok, csodaszép, sárgán ragyogó templomok, elhagyatottnak tűnő, borostyánnal borított épületek.

Az útvonalunkat pontosan leírnom most azért nehéz, mert ezen a napon nem választottunk előre semmilyen úti célt, csak a kislányomat a hátamra csatolva kihasználtuk a déli altatási időt. Amíg ő csendesen pihent a hátamon, addig mi barangoltunk, és közel 2 óra alatt picivel több, mint 5 km-es túrával bejártuk a hegy (szerintünk) legnevezetesebb pontjait.

Autóval a hegy oldalában található, napsárga, barokk stílusban épült Lengyel-kápolnáig mentünk. Azt hiszem, hogy már maga a templom is megér egy látogatást, hiszen az épület az azt övező tájjal festői szépségű.

Innen utunk a Balaton-felvidék egyik legbabonásabb helyéhez az Emmaus, az egykori remete kifosztott és teljesen lepusztult kápolnájához vezetett. Számos blog és útibeszámoló a térség egyik leghátborzongatóbb és legkülönösebb helyének írja le az Ify-kápolnát, amelyet a helyiek szerint legjobb távolról elkerülni. Hát nem tudom. Lehet, hogy a tavaszi nap első igazán meleg sugarai varázsolták széppé, de én kifejezetten sajnáltam, hogy a látogatók elől elzárták ezt a vadregényes, valóban elég romos épületet. Jobb híján a kapuban található keresztet kaptuk lencsevégre, amely tökéletes tükörképe a kerítésen túli hangulatnak.

A sárga jelzést követve hamar elértük a bazaltorgonák tövében található Kaán Károly kulcsusházat. Valószínű, hogy ez a szállás is megélt már jobb napokat, de az épületet látva nekem mégis felkerült egy újabb sor a bakancslistámra: szeretnék itt, az erdő közepén, a túraútvonalak kereszteződésében eltölteni egy éjszakát. A háznál jobbra kanyarodva, már a kék jelzést követve értük el a sípszerűen, 20-25 m magasba nyúló bazaltoszlopokat.

A kis- és nagyorgonát egy lépcsőkkel kiépített úton kerültük meg, majd onnan egy kis kitérővel felkapaszkodtunk a bazaltorgonák tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Tapolcára és Csobáncra. Egy kis ösvényt követve, pár bokorral megküzdve pedig kisétáltunk egy sziklaszirtre, ahol lényegében szinte az egész Balaton-felvidék a lábunk előtt hevert. Tárt karokkal ott állni, mély levegőt szívni és hosszan kilélegezni, leírhatatlan.

Innen már csak a hegytetőre vezetett az utunk, ahol újra megkaptunk mindent. Keletről nyugatra haladva a Csobánc, a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony, Szigliget, a Keszthelyi-hegység vonulatait a csillogó víztükör felett.

Tudom, hogy számos túra vár még ránk, de jelenleg nekünk ez lett a balatoni túraútvonalak királya, amely egy két órás kirándulással összefoglalja mindazt, amit a térség egy utazónak adhat.

Tippek az ide látogatóknak:

• könnyű, pár kaptatóval tűzdelt igazi családi útvonal, amely a természetkedvelő gyermekeknek igazi vadregényes kalandpálya
• a sziklás, helyenként csúszós talaj miatt érdemes a kicsiket vagy hordozóban vinni, vagy segíteni és figyelni a lépteiket
• túrabakancs és megfelelő túraruha használata erősen ajánlott
• a hegytetőn padok és asztalok várják a látogatókat, így a kirándulást érdemes összekötni egy naplementét néző piknikkel
• bővebb infó, pontosabb leírással pl. az alábbi linken olvasható: https://kirandulastippek.hu/balaton-felvidek/szent-gyorgy-hegy

Kellemes tavaszi barangolást kívánok! 

További képek a badacsonyi túráról: 

További képek a Szent György-hegyről: 

A Keszthelytől 25 km-re, Zalakarostól pedig mindösszesen 14 km-re található Kányavári-sziget a Kis-Balaton egy igazi gyöngyszeme. Azt is mondhatnám, hogy egy olyan sziget, amely ezer madár csicsergésének az otthona, amely szinte teljesen érintetlen, mégis kevesebb, mint két óra alatt (a család legkisebb és legidősebb tagjaival is) kényelmesen és biztonságosan bejárható.

Sokáig én sem hallottam róla, pedig nyaranta rendszeresen kerestem az olyan természetközeli, nem annyira felkapott túraútvonalakat, amelyek a Balaton déli csücskétől könnyedén elérhetőek. Aztán, szinte párhuzamosan azzal, hogy Somogy megyébe költöztünk, találtam rá egy fotós oldalon a sziget emblematikussá vált fahídjáról készült felvételre. Azonnal beleszerettem. Csodásnak tartottam egyrészt a félköríves szerkezetét, amely a víz felszínén tükröződve végül teljes körívet alkot, másrészt tetszett a táj, ahova a híd átvezet.

A folyamatosan bővülő bakancslistámra gyorsan felírtam egyik úti célnak, aztán a listát betettem egy fiókba és a sziget valahogy ezzel a mozdulattal együtt a feledés homályába veszett. Talán azért is, mert amikor utánaolvastam, a leírásokban (a hídon kívül) nem találtam semmi olyan extrát, semmi olyan lenyűgözőt, amelyért szívesen útra keltem volna.

Eltelt jó pár hónap addig, amíg az egyik vasárnap reggelen úrrá lett rajtam egy olyan hangulat, amely indulásra késztetett. Egy olyan érzés, amely arra sarkalt, hogy kislányomat újra a hátamra csatolva elinduljak a sziget felé. A reggeli ködfátylon átszűrődött a nap meleg sugara, a madarak halkan csicseregtek és a természet azt üzente: itt a tavasz. A télből kifele tartva pedig pont arra vágytam, hogy találjak egy olyan kirándulóhelyet, ahol elidőzhetek ebben az érzésben.

Már az odavezető út is különleges volt, hiszen Keszthely kivezetőjétől Sármellék irányába egyetlen autóval sem találkoztunk, holott a hétvége miatt jelentős forgalomra számítottam. A 76-os úton, viszonylag hosszasan kocsikáztunk a nádasok mellett, majd arról egy éles bal kanyarral letérve átkeltünk a Zala-folyó felett. Mesebeli táj ez, ahol a vadludak a folyó felett "V-alakban" repülnek el.

Ilyenkor amúgy sosem tudom azt eldönteni, hogy egy kivételesen szerencsés időpontot választottunk, vagy ismét az országnak egy olyan eldugott szegletét találtuk meg, ahol nem járnak sokan, mindenesetre a sziget felé vezető autóúton egyedül voltunk. Olyannyira egyedül, hogy teljes nyugalommal állhattam meg az út közepén azért, hogy gyorsan lencsevégre kapjam a Búbos Vöcsök tanösvény felé vezető, bámulatos fasort.

Autónkat a kiépített parkolóban hagyva vágtunk neki annak a 15 állomásos tanösvénynek, amely lépésről lépésre mutatja be a Kis-Balaton élővilágát. Természetesen útba ejtettük mindkét kilátót, hogy felülről is szemügyre vegyük a szigetet, majd a lemenő nap fényeiben hagytuk el a parkot.

Összegezve azt mondhatnám, hogy ide akkor indulj el, amikor nem egy hosszú túrára és nagy kalandra, hanem kikapcsolódásra vágysz. Amikor az "adrenalin sokk" és a lépésszámláló eredménye helyett, inkább a békák és madarak énekét részesítenéd előnyben.  Amikor egy megfáradt hét után csak az általad rakott tábortűz ropogását hallgatnád, és amikor az motivál, hogy a fényképalbumod üresen hagyott lapjait csodás felvételekkel töltsd fel!

Tippek az ide látogatóknak:

• a vendégeket hatalmas kiépített parkoló várja, amely a jelenlegi kormányrendelet miatt most ingyenes
• a sziget látogatása nem belépőköteles
• helyszín maximálisan családbarát: a legkisebbeket frissen felújított játszótér, fedett pelenkázó várja, valamint a tanösvény legnagyobb része babakocsival is bejárható
• a sok helyen lápos, saras talaj miatt érdemes túrabakanccsal, gumicsizmával készülni
• a szigeten engedélyezett a horgászat, amelynek feltételeiről a Balatonmagyaródi Önkormányzat ad tájékoztatást
• a kerékpárral érkezők fedett kerékpártárolót vehetnek igénybe
• a piknik szerelmeseit kiépített tűzrakó helyek várják, de sajnos a Kis-Balaton ezen területén sátorozásra nincsen lehetőség
• amennyiben a terület felfedezését nyárra halasztanád, akkor a megfelelő szúnyogvédelemről feltétlen gondoskodj!

Nem utolsó sorban pedig, ha szereted a házi finomságokat és a különleges sajtokat, akkor legyen nálad némi készpénz, mert ha meglátod a parkoló melletti árusokat, akkor valószínűleg úgy érzed majd: vásárolnod kell! Mindezt bátran tedd meg! A kínálatot teszteltük és mennyei!

 További képek a helyszínről: 

Nem szokásunk beállni a sorba, sőt a tömeget elkerülve (ha kell, ha nem) inkább mindig a másik irányba megyünk, mert valahogy nekünk a túrázás és igazából minden kirándulás egyet jelent a természet magányos és csendes felfedezésével. A legtöbbször csak úgy egymás mellett megyünk, szótlanul, hagyva a másikat elmerülni a maga kis flow élményében. Szóval mondanom sem kell, hogy a hétvégén, amikor szinte minden utazási fórum a Balcsira csábította a kalandozni vágyókat, mi elindultunk vissza a fővárosba, hogy a pesti lakásunkban töltsünk el pár napot. Gondoltuk, hogy ha már úgyis ide költöztünk, akkor visszamegyünk "nyaralni", elengedve pár napra a kéklő ég, hófehér hattyúk és az olykor végtelennek tűnő kristálytiszta víz látványát. Elvégre jön a farkasordító hideg, és ki akar kisgyerekkel, mínuszokban, csúszós utakon túrázni? Persze mi. De mivel - jó vagy rossz szokásunkhoz híven - menekülőre fogtuk, így gyorsan meggyőztük egymást arról, hogy jó lesz nekünk a négy fal között, a takaró alatt.

Pénteken az indulás előtt, azért én még kiugrottam a vízpartra, ahol már látható, érezhető és persze fotózható volt, hogy készülőben van valami. A partra kicsapódó hullámok az éjszakai mínuszokban megfagytak és az egymást követő hideg napoknak köszönhetően jégbe borították a partszakaszt.

Lehetett sejteni, hogy a különleges látvány csak fokozódni fog, hiszen az időjárás előrejelzésben semmilyen enyhülést nem jósoltak. A jégbe zárt Balaton látványa tehát borítékolható volt.

Mi azonban - ahogy terveztük - hazamentünk, de persze végig az motoszkált a fejemben, hogy vajon mit hagyunk ki? Aztán persze másnap sorra jelentek meg a cikkek, különböző fotósok lenyűgöző alkotásai, az ismerősök Instagram és Facebook posztjai, és amikor még az anyám is küldött egy képet, teljesen kikészültem. Szóval, kemény egy napos távollét után visszatértünk, és az amúgy (télen) totál üres partszakaszon valóban sorba álltunk, hogy elkészíthessük és persze posztolhassuk az ezredik jeges felvételt.

És igen, lehet, hogy a közösségi oldalakon az ezredik, nekünk viszont az első volt. Az első ilyen élmény a Balaton parton.

Ahogy viszont a nagy felütések előtt lenni szokott, mondhatnám: van egy rossz és egy jó hírem.

A rossz hír az, hogy melegszik az idő és talán az is, hogy ma hétfő van, így ha nem akarsz lemaradni róla, akkor a munkahelyeden kicsit füllentened kell, hogy elérd, hogy lásd, hogy ott legyél. Egy évben egyszer viszont azt hiszem mindenkinek jár egy vis maior szabadnap, így a jó hírem az, hogy ha ezt megléped, akkor ragyogó napsütésben állhatsz a jégvilág közepén. (Csak arra figyelj, hogy ha kamuztál és éppen a villanyszerelőt várod, akkor ne posztold azonnal a képet, mert az talán egy kicsit necces!) 2017 óta amúgy nem fagyott be a Balaton, és elég valószínű, hogy most sem fog, de a látvány annyira különleges, hogy még a sokat látott helyiek is a csodájára járnak.

Én mindig azt mondom, hogy nem éri meg habozni, útra kell kelni, mert egyszer élünk és a sok felesleges kacat helyett az ilyen pillanatok tesznek igazán boldoggá! 

Na, de merre is indulj el, ha meggyőztelek és hirtelen ötlettől vezérelve plusz egy nappal meghosszabbítanád a hétvégét? 

A legjobb választás szerintem Fonyód, mert egyrészt Balatonboglár irányába viszonylag hosszan sétálhatsz közvetlenül a part mellett, másrészt pedig a piros jelzésű túraútvonalat követve egy nagyszerű panoráma élményben lehet részed. Parkolj le a fonyódi Torony Étterem előtt, és egy forró tea kíséretében vedd célba a partot, majd ha meguntad a közvetlen vízpart látványát, akkor az egészet nézd meg madártávlatból.

A parkolóból induló piros jelzés egy könnyű, de nagyon látványos útra vezet, ahonnan az északi part tanúhegyei képeslapra illő látványban sorakoznak majd előtted. Bakancsot húzva megéri felmenni, mert tapasztalatom az, hogy szinte mindenki csak a partig jut el és az egyik legszebb balatoni panorámát nyújtó turistaút (télen biztosan) látogató nélkül marad. 

A terep könnyű, így lényegében csak egy dologra figyelj: legyen nálad túrabakancs és bakancsra csatolható csúszásgátló. Külön túraalkalmazásra nem lesz szükséged, hiszen a piros jelzés és a széles út vezet, egészen a hegytetőre. 

A panoráma ezen a rövid útszakaszon is garantált, de ha egy nap kimaxolnál mindent, akkor a további fonyódi kalandokért az alábbi linket ajánlom: https://kirandulastippek.hu/balaton-felvidek/fonyod-var-hegy-sipos-hegy-belatelepi-panorama-setany.

Szuper napot és barangolást kívánok!

Felvételek a fonyódi partról és a piros jelzésű túraútvonalról: 

Amikor utoljára Nógrád megyében barangoltunk, akkor elhatároztuk, hogy új úti célokat keresve egy ideig nem lépjük át a megyehatárt, hiszen azt gondoltuk, hogy az elmúlt egy évben bejártuk az általunk fontosnak, érdekesnek tartott vidékeket és helyszíneket. Egy őszi este, a Nőtincsi tó mellett kocsikázva hatalmas egyetértésben megjegyeztük a férjemmel, hogy talán az ország egyik legszebb területe ez, amely a természeti szépségein túl tele van emberi kéz alkotta kreativitással, ötlettel és meglepetéssel. A túraútvonalak mentén sorra bukkantunk olyan alkotásokra, amelyek még szebbé, érdekesebbé tették az adott természetvédelmi területet. A kis könyvtárra emlékeztető buszmegálló, amely az utazóknak ingyen elvihető szépirodalmi alkotásokat kínált (a mobiltelefon nyomkodása helyett); a gyermekrajzot idéző, betonra festett, óriás túratérkép; a csúszdával egybekötött lombkorona tanösvény; a hasadékot átívelő gyalogos függőhíd csupán csak egy-egy kiragadott példák arra vonatkozóan, hogy tényleg különleges és rendkívül családbarát régiója ez országunknak.

Szóval épp, egy kis időre búcsút intettünk volna, ha egyik este egy túrázós fórumban nem találok rá arra a fotóra, amely ismét Nógrád megyébe csábított. A felvételen egy hegytetőre épített, egészen pontosan fa elemekből összeállított hatalmas kéz (leginkább tenyér) volt látható, amely csodálatos panorámát nyújtott a mesébe illő vidékre. Természetesen, ahogy lenni szokott, egy mások által készített szép fotóval nem igazán értem be. Az első adandó alkalommal tehát mi is útra keltünk, hogy megcsodálhassuk azt a különleges építményt, amely egyszerre kilátópontként és pihenőként is szolgál az Országos Kéktúra ezen a szakaszán kirándulóknak.

A műalkotás külön érdekessége, hogy a túraútvonalon nincs jelölve, az interneten se található róla semmilyen információ, sőt még azt sem lehet tudni, hogy ki és mikor építette? Viszonylag új lehet, hiszen egyrészt az építéséhez szükséges faanyag darabjai még a szobor mellett fellelhetőek, másrészt a tavalyi látogatásunk alkalmával még nem hallottunk róla.

Mindenesetre hihetetlen érdekes és megindító (pláne a mai, énközpontú társadalmunkban) ez a hegyoldalban található, "alkotó nélküli" óriás kéz, amelyről mindenki eldöntheti, hogy az adott pillanatban számára mit jelent: Isten kezét, a természet őrzőjét, a mindenhol fellelhető oltalmat, vagy egészen mást.

Na, de pontosan hol is található "a kéz", és milyen túraútvonal vezet oda?

A név nélküli kilátónak Felsőtold, egy mindösszesen 125 főt számláló, aprócska nógrádi település ad otthont. A téli szürkeségben már viszonylag messziről feltűnik a világosbarna építmény, amely közvetlenül a község fölött található. De mivel nekünk (egy nyári kirándulás alkalmával) a Hollókői vár kimaradt, így Felsőtoldtól csupán 4 km-re található palóc falu mellett parkoltunk le, hogy végre – turistáktól mentes időszakba – útba ejtsük a várat és annak közvetlen területét.

A kéktúra jelzését követve először a várat értük el, pontosabban egy olyan útelágazáshoz értünk, ahol jobbra kanyarodva az erődítmény, balra kanyarodva pedig Alsótold felé vezető, közel 6 km-es útszakasz érhető el. Azt tudtuk, hogy Hollókő felől közelítve Felsőtold, Alsótold előtt található (azaz a túra kevesebb lesz, mint 6 km), de mivel a szoborhoz vezető útvonal pontos hosszát nem ismertük, így elhatároztuk, hogy először balra tartunk, majd visszafele sétálunk el a várhoz.

Az enyhén havas és jeges úton elkanyarodtunk hát balra, és lassan sétálva a téli napsütésben újra kiélveztük a magányt és a csendet. Az útvonal "a kéz szobra" nélkül is csodaszép és viszonylag különleges, hiszen szinte végig kilátást biztosít a környező vidékre. A terep könnyű, csak pár rövid emelkedő töri meg a vízszintest. A jól látható kék jelzést követve, kb. 2,5 km után, kellemes tempóban haladva, 1 óra alatt értük el az előre kiszemelt célt, amely csak úgy, mindenfajta kitérő nélkül "megjelent".

Zsebünkből előkapva a telefont fotóztunk párat (na jó, jó párat), majd kiélvezve azt, hogy totál egyedül vagyunk, beszélgettünk, a két éves kislányunkkal játszottunk és tét nélküli fogadásokat tettünk a szobor ismeretlen alkotójára.

Megvárva a lemenő nap első sugarait, ugyanazon az úton elindultunk visszafelé a vár irányába, ahol a téli tájban gyönyörködve még lesétáltunk Hollókő szépséges falvába, majd megkerestük az út szélén hagyott autónkat.

Tippek az ide látogatóknak:

• Hollókőre érkezve, mi nem annyira szerencsés helyen parkoltunk le, pedig ha egy picit továbbgurultunk volna, akkor megtaláljuk a vár nagy, ingyenes parkolóját. 
• Télen az összes nyilvános mosdó és jelenleg szinte az összes étterem zárva tart, így az effajta igényeket igen problémás kielégíteni. (Jobb híján maradnak a mínuszok és a természet lágy öle.)
• A terep bár könnyű, de télen havas, hideg időben eléggé csúszik, így megfelelő túrabakancs és bakancsra csatolható csúszásgátló használata (erősen) ajánlott.
• Az útvonal nagyon jól jelölt, így ennek a kirándulásnak térkép vagy túraalkalmazás használata nélkül is bátran nekivághatunk.
• Az általunk bejárt és a fentiekben leírt útvonal oda-vissza kb. 6 km, ami kellemes tempóban haladva 2-3 órás kirándulást jelent.
• A Hollókői vár jelenleg zárva tart, így hosszabb várlátogatásra most nem érdemes készülni.
• Az útvonal családbarát, de babakocsival nem járható, így hordozó használata ajánlott. 
• További túratippek a környéken: https://utazojogik.blog.hu/2020/07/09/a_paloc_grand_canyon_es_az_osvilagi_pompeji

Az elmúlt években folyamatosan a különleges, nem annyira felkapott helyszíneket keresem, így a „felsőtoldi kéz” a kedvencem lett. Hihetetlen meditatív a tenyér közepén, a hegyek ölelésében kicsit elcsendesedni. Itt tényleg minden adott ahhoz, hogy belélegezzük a frisset, az újat, a jót és egy nagy kilégzéssel elengedjük azt, ami már nem hozzánk való.

Amennyiben folytatnánk spirituális utazásunkat, úgy lehetőleg bakanccsal sétáljunk át az innen 3 km-re található Garábra, ahol a világ legnagyobb hangtálja mellett, egy koncertet hallgatva pihenjünk meg! (Bővebb információ: https://utazojogik.blog.hu/2020/11/16/garab_csodaja)

További képek a helyszínről: